Nekünk a pihenés és a kikapcsolódás gyakori célpontja minden botanikus kert. Mostanság a Gerecsében és Vértesben töltött napok egyik célállomása volt az Agostyáni arborétum. Az arborétum a fennmaradása érdekében próbál több szolgáltatással bevételhez jutni. Kulcsosház üzemeltetése mellett gyerektáborok szervezése is ott van a palettán. Ami viszont nekem újdonságként hatott, az a címben jelzett emlékerdő. Mit jelent ez a kifejezés? Mit ír önmagáról a szolgáltató:
Van, aki úgy hiszi, az élet nem ér véget – csak visszatér oda, ahonnan indult. Ahol a fák árnyéka emlékeket őriz, a levelek susogása ismerős hangokat idéz, és a madarak éneke egybefonódik a szeretettel. Az Emlékerdő azoknak szól, akik szeretnék, ha az emlékezés nem szűnne meg – hanem tovább élne a természetben.
Ezen a különleges helyen az elhunyt hamvai egy kiválasztott fa gyökereinél nyernek végső nyugalmat. Itt az emlékezés nem csupán megmarad, hanem élő részévé válik az anyatermészetnek – egy fa növekedésében, az évgyűrűk csendjében, az új hajtások ígéretében Az élet körforgása így lesz tapintható valóság: ahol a búcsú lehet egy új jelenlét kezdete is.
Bevallom nekem nagyon tetszik a gondolat és ez a fajta hozzáállás. Az itt töltött idő végén nem gondot és problémát hagyunk az itt maradtakra. Miközben elfogadja az örök változást, a körforgást és az ÉLET-be vetett hit csodáját. A sírhalomra ültetett virágok, növények is ezt a gondolatot testesítik meg. A szerettünk távozása utáni űrt, valami kézzelfogható anyagi kötődést keresünk, megpróbálva pótolni a pótolhatatlant. A kő, a márvány időtálló stabilitásával a nem létező örökkévalóság vágyálma helyett inkább átadni valamit az utánunk érkezőknek.
A földi biomassza a bolygó szénkészletének mindössze 1%-át használja. E szénatomok pörögnek már évmilliók óta, így bármely sejtemet kiragadva, például a szívbillentyűm egy darabkájában lévő anyag szinte biztos hogy korábban már egy másik élőlény szintén létfontosságú szervében töltött valamennyi időt. És ha nem pusztítjuk el a teljes élővilágot, akkor e szénatomocska még millió növény, bogár, gomba vagy bacilus életörömét kiszolgálhatja.
Ha ezt a gondolatot már elfogadtuk, akkor egy olyan kulturális, erkölcsi mércét is vizsgálódás tárgyává tehetünk, ami eddig tabunak számított.
E dán állatkert például adományként elfogad olyan házikedvenceket, amiket a gazdáik élelemként felkínálnak az állatkert állatainak etetésére.
https://aalborgzoo.dk/en/zoo-parade/donation-of-animals-for-feed
De a nürnbergi állatkert is sokaknál felháborodást váltott ki, mikor kivégeztek páviánokat a túlszaporulatból és táplálékként szolgálták fel a ragadozóknak.
https://24.hu/kulfold/2025/08/06/nurnberg-allatkert-pavian-leloves-tiltakozas-fenyegetes/
Az élet körforgásának része a test újrahasznosítása.
Az emberi test sem szó szerint van nevesítve egyik vallás feltámadáshoz kötődő hitrendszerében sem. Az értékes tápanyagokat magában foglaló porhüvelyt némely kultúrában visszaadják közvetlen a természetnek, hogy azok a ragadozók is élelemhez jussanak, akik elől életükben rengeteg zsákmányt elraboltunk életben maradásunk érdekében.
A témát lehetne még tovább boncolgatni, azonban már az Emlékerdő is egy szép nagy lépés, hogy e fundamentalista erkölcsi gátat egy kicsit megkérdőjelezhessük…