Ma már különlegességnek számít a ropogó hó élménye a talpam alatt. Hiába mondogatom hogy most már ellennék nélküle, azért csodálatos dolog megélni a sétálást egy hóval borított erdőben.
A fenyőkön megülő hópaplan látványa fel tudja dobni a napomat.
A havas erdőben gyaloglás élményét szavakkal leírni én képtelen vagyok. Ha a kezemben lévő telefon camera obscura üzemmódban rögzít valamit a fényérzékeny lemezen, azt visszanézve mégsem azt látom soha, amit akkor és ott. Nem is próbálom meg legtöbbször a technikára bízni a jelen pillanat rögzítését.
A friss hó fehérsége olyan élénk ragyogással vakítja el a szememet, hogy az éles kontraszt miatt minden feketének látszik mellette. Mondjuk az én szemem már elég messze van a tökéletességtől, így lehet hogy csak számomra tűnik ilyenkor minden fekete-fehérnek.
A fekete foltokkal tarkított havas tájról szegény Túró kutyánk jut eszembe. Vele sokkal nagyobb odafigyeléssel kellett sétálni, mert egyáltalán nem tudott tájékozódni. Ha nem látott vagy hallott minket, akkor beindult az „elveszett Túró” procedúra bevezető lépéssorozata, a hangos fütyülés és hívogatás. Egy kora esti, szürkületi séta az erdőben is erre az eredményre vezetett. Egyik percről a másikra eltűnt mellőlem. Janával nem aggódom, mert ő mindenhonnan hazatalál, de Túrót egy percre sem téveszthettem szem elől. Már vagy negyed órája kiabálok, fütyülök kétségbeesettem hiszen a szürkület egyre gyorsuló ütemben sűrűsödött fekete sötétséggé.
A kiabálás, hadonászás végén elcsüggedtem engedtem le karjaimat beletörődve, hogy kezdődik a napokig tartó keresgélés, nyomozás és plakátolás.
És akkor belém hasított egy felismerés. A kézfejem külső oldala nem érhetett hozzá a havas kabátomhoz. Ez a hidegség nem hókristályoktól érkezett. Ez egy egész másfajta hidegség. Egy hideg orr. Nem tudom mióta, talán végig ott ült mellettem, némán figyelve miképp aggódom halálra magam. A fekete foltokkal tarkított maszatos hóban még így sem tudtam kivenni Túró körvonalait, így vaktában lehajolva emeltem boldogan magamhoz ezt az értetlen, IQ-hiányos szeretetgombócot a maga 20 valahány kilójával…