Utolsó bejegyzésemben ( https://tusiblog.hu/vienna/ ) adós maradtam egy bejegyzéssel, hogy miért is jutott eszembe Bécs.
Beültünk Jutkával a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba. A nyolcadik kerület közepén lévő épület egy olyan szellemi oázis, aminek egész különleges aurája van. Engem nem a Wenckheim-palota neobarokk túldíszített hivalkodása ragad meg. Szerintem nagyon jól sikerült a 2001-es felújítás és bővítés, a modern, olvasókra optimalizált, kényelmes és világos olvasói termek mindig zsúfolásig megtelnek. A fiatalokkal telített termekben pedig olyan szellemi energiák halmozódnak fel, ami nagyon jó motivácót ad az elmélyült koncentráláshoz. Jó érzés köztük lenni. Fiatalok, szépek, és egy üveg ásványvíz mellett órákig dolgoznak notebookjaikon egy-egy kidolgozandó témán. Én most nem hoztam magammal gépet, így a szabadpolcos olvasóterembe tartok. Az ökoszisztéma és környezetvédelem témacsoport között nézelődöm. Menyhárt Jenő könyvet írt? Az az Európa Kiadós? Mit keres itt a könyve? Beleolvasva, kiderül hogy New Yorkban Greenpeace aktivistaként utcai toborzó volt, az ottani élményeiből írt egy könyvet. Respect. De itt van Gelencsér András. Inkább ezt szeretném most olvasni. Egy fiú mellé besüppedek egy fotelba. Kis könyvecske, el se kell vinnem, itt gyorsan elolvasom. Már az előszó megragad. Hiszen ezt akár én is írhattam volna!
„Noha a „véges rendszerben nem lehetséges végtelen növekedés” közhelyes alapigazsága minden józanul gondolkodó ember számára magától értetődő, és a környezet állapotának romlása sem vitatható, a közeli „világvége” lehetősége akkor keltette fel az érdeklődésemet, amikor 2014-ben két gyermekemmel a bécsi Természettudományi Múzeumban jártam. Ott egy olyan kiállítást néztünk meg, ami a modern élet számára nélkülözhetetlen fémeket mutatta be külön tárlókban, ásványi előfordulásukat, bányászatuk és feldolgozásuk technológiáját, felhasználási területüket mindennapi tárgyakkal illusztrálva. Minden tárló fölött volt egy számláló, ami azt mutatta, hogy a tervezett felhasználási ütem mellett az adott nyersanyag ismert készletei mennyi idő múlva fognak kimerülni. Legnagyobb megdöbbenésemre egyetlen tárló fölött sem szerepelt 25 évnél hosszabb idő. Volt olyan fém, amely esetében 15 évre jósolták a készletek kimerülésének idejét. Nem kételkedve abban, hogy a múzeum kurátorai a kiállítás összeállításánál a legnagyobb körültekintéssel és alapossággal jártak el, a látottak valósággal sokkoltak. Egyet jelentettek számomra azzal, hogy modern civilizációnk a kritikus nyersanyagok hiánya miatt egy-két évtizeden belül elkerülhetetlenül össze fog omlani. Egy-két kritikus nyersanyag esetében még lehetne reménykedni abban, hogy újabb lelőhelyeket fognak felfedezni. Vagy akár abban, hogy a kérdéses kémiai elemeket adott technológiában helyettesíteni lehet valami mással, de hogy a bemutatott összes elem kivétel nélkül kritikus legyen? Hazatérve elkezdtem a témával módszeresen foglalkozni, a fellelhető tudományos cikkekből összegyűjtve a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretanyagot. Az ezekből kirajzolódó kép még a múzeumban látottaknál is jobban elszomorított. Az derült ki belőle, hogy vesztébe rohan a világ, és a fenntarthatónak címkézett megoldások globális léptékben történő erőltetése csak felgyorsítja az összeomlást. Az egyéni, nemzeti vagy globális gazdasági érdekek nézőpontjából a nagykép nem látszik, hiába olvashatók el mozaikszerűen egyes részei mértékadó tudományos folyóiratokban. Onnantól kezdve az lebegett a szemem előtt, hogy ezt az összegyűjtött, globális rendszerre vonatkozó szintetizált tudásanyagot minden, az emberiség jövőjéért felelősséget érző embertársam számára hozzáférhetővé tegyem. Nem azért, hogy kilátástalanságot sugalljak, vagy a tehetetlenség érzését erősítsem bennük, hanem hogy megadjam az esélyt, hogy értelmes módon cselekedjenek, ameddig még nem késő. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a kis könyv. Az emberiség globális segélykiáltása. Olvasása csak erős idegzetűeknek ajánlott. Aki veszi a bátorságot, hogy elolvassa, az másképp fogja látni az őt körülvevő világot, és remélhetőleg másképp is fog viszonyulni hozzá. Hogy ez elég lesz-e, nem tudom.”
Végülis kikölcsönöztem.
Uhhh. Nem jutok szóhoz. A világegyetem és az ökoszisztéma működésének megkerülhetetlen fizikai szabályait laikusok számára is érthetően írja le. Nincs mellébeszélés, nincs mentegetőzés. Konkrét számok, konkrét adatok.
Olvasás közben “Ezt másnak is látni kell!” érzése fog el. Megvan ez elektronikus formában valahol? Megtaláltam. Regisztrálás után egy ingyen óra áll rendelkezésre, ami éppen elég egy gyors végigolvasásra, vagy akár a Ctrl-C — Ctrl-V gyakorlására…
https://mersz.hu/keres/gelencs%C3%A9r%20andr%C3%A1s/hivatkozas/m1017ab_0_p9/#m1017ab_0_p9
Ja, igen. Így jutott eszembe Bécs.