Vienna

A Város. Nekem Bécs ma is a felvilágosult Nyugat jelképének számít. Ott a vasfüggöny másik oldalán. Bár a fizikai határokból és a műszaki zárból már csak egy kis darabot láttunk Sopron mellett, a szellemi és gazdasági távolság ma még elérhetetlenebb messzeségbe tolta a budapesti nézőpontból világvárosnak látszó osztrák kultúrközpontot. Az itteni sikeres agymosással és propagandával nem csak Brüsszelt sikerült megállítani, de a nyugati civilizáció e fellegvárának szellemiségét is elérhetetlen messzeségbe löktük magunktól.

Néha fölkerekedünk, vonatra szállunk vagy autóval zötykölődünk két-három órát, és ott ihatunk egy igazi bécsi kapucínert.

Mindig megérint a bécsiek szellemisége. Mintha 100 évet ugrottam volna az időben előre. Kedves, elfogadó emberek, láthatóan nagyobb türelemmel viseltetnek másokkal és az idegenekkel szemben.

A kastélyok, parkok és hihetetlenül gazdag kiállítások tárháza annyi élményt kínál, ami hónapokra feltölt minket élményanyaggal. Egy Belvedere kastélyban tett látogatásunk során Gustav Klimt és Oskar Kokoschka művei varázsoltak el minket. Jutka kísérletét, hogy némi kultúrával próbáljon engem is megismertetni, azzal honorálta, hogy a következő városlátogatás során az én érdeklődésemet inkább kielégítő Természettudományi Múzeumot céloztuk meg. Próbáltam minél többet befogadni a látottakból, de valóban olyan gazdag és óriási az intézmény, hogy egy egész nap is csak éppen egy kis ízelítőt tud adni a gyűjteményből. A gyűjtemény azonban nem is a legjobb kifejezés a látottakra. Bár elképesztő mennyiség és sokféleség mutatja be környezetünk csodáit, azonban a kiállítók sokkal többet tettek bele annál, hogy csak egy lexikális, adatokkal zsúfolt információtömeggel rémisszék el a látogatókat. Földünk különleges helyzetét és kivételes állapotát, az ökoszisztéma működését és ebben az emberiség helyét próbálják érzékeltetni.

A légkör hártyavékonyságának bemutatása engem is annyira megragadott, hogy egy bejegyzést szántam rá: https://tusiblog.hu/akkumulatorgyar/#fold-makett

A föld ÖSSZES levegőjét bemutató képet nézem ismét.

A rózsaszín gömböcske a teljes légkört mutatja a bolygónk méretéhez viszonyítva. Most képzeletben pöcköld meg a gömböt, hogy öt egyforma darabra essen szét! Az öt kis picike gömböcske közül csak EGY, ami az összes oxigént tartalmazza. Azt az oxigént, ami éltet minden élőlényt a földön, ami működtet szinte minden gépet a földön, ami nélkül egy percig sem tudunk életben maradni.

Ha már így hajlandó voltál ennyit figyelni rám, játszunk tovább a fantáziánkkal!

Most képzeld el, hogy talpon álló olajoshordókat szorosan egymás mellé téve egy hosszú sort építünk!

Szorgalmasan rakjuk egymás mellé a hordókat, egyre hosszabb a sor. Már nem látjuk a sor elejét, de haladunk tovább. Aztán 40 ezer kilométert telerakva, körbeérve az egyenlítőn, megpillantjuk a sor elejét. Körberaktuk a Földet. Aztán még egyszer körberakjuk. Belejöttünk, legyen háromszor! Három a magyar igazság, három hordógyűrű öleli át most Földünket. Most gyújtsuk meg az egészet. Milyen látványos, ahogy három hordó szélességben, egy lángoló gyűrű szorításában látjuk a Holdról a kék bolygót.

Ha ezt sikerült vizualizálnod, akkor még egy adat: ezt minden második nap megtesszük!

( Most megkerestem, hogy hol is írtam már erről: https://tusiblog.hu/akkumulatorgyar/#comment-55 )

Az értelmes fajnak kikiáltott csúcsragadozó egyedei pedig azért dolgoznak reggeltől estig, hogy munkájukkal felhalmozott vagyonból néhány influenszer arról vitatkozzon, hogy egy hangyafingnyi területen élő emberszabásúak egyike női napszemüveget visel-e!!!?

Bocs, hogy Klimt Csókjától végül egy politikus napszemüvegéig jutottam.

Azonban amiért eszembe jutott Bécs, arról egy szót sem ejtettem, így azt már egy következő bejegyzésben fogom kifejteni.