Ahogy a Föld a Naphoz képest egy ferde tengelyen forog, úgy változik évszakonként a fény beesési szöge is. Így november végén ez egyre rövidebb nappalok azt is magukban hordozzák, hogy a Nap a horizonton nem is emelkedik olyan magasra. Aminek persze van jó oldala is. A napfelkelte nem csak később kezdődik, de mivel szinte alig emelkedik föl, ez a folyamat szinte délig tart. Aztán az egész délután egy hosszú naplemente. Milyen rossz lehet most azoknak, akik a jachtjukon akarják Hawain megnézni a napfelkeltét. Hajnalban kell kelni, és öt perc az egész. És este 10-ig kell várni, mire egy 5 perces naplementét láthatnak. És közben mennyi jeges gintonikot meg kell inni, hogy elviseld az egész napot. Milyen szomorú életek vannak a földön! Remélem senki nem olvassa ezt onnan, nem szeretném fájdítani a szívét! Mert ismét egy csoda felfedezést tettem. Mire összeszedelőzködtünk reggel a nap is majdnem teljesen felkelt. A mezőnk pereméről ahogy szemembe ragyogott a napfény, a fűszálakon lévő deres pamacsok apró üveggyöngyszerű vízcseppekké olvadtak. Az apró cseppek a felületi feszültség miatt külön-külön egyenként hasították szivárvánnyá napcsillagunk összetett fehér fényét. ( Szegény hawaiak…) A fényjáték változatosságát a dér mennyisége is ide-oda módosította. Miért változik dér mennyisége? Megfigyeltem, hogy a zöldebb fűszálakon több dér van. Hát persze!💡 Azért zöld, mert még él. Működnek a fotoszintetizáló sejtek. Az pedig oxigén és víz kibocsátásával jár! És ez a víz fagyott meg éjszaka. A száraz, halott levelek nem voltak deresek. Na erre ott a jachton biztos nem jöttem volna rá, miközben naptejjel kenegetem Jutka hátát…!
… és most hogy bosszankodnék, hogy kilötyög a pezsgőm ott a jachton. Nem lennék most a hawaiak helyében…