Még a múlt évezredben, pár évvel a rendszerváltás után ízlelgettük a szabadpiac csodáit. A kádári gondoskodás után kisgyerekként csodálkoztunk rá a kapitalizmus szokatlan jelzőire és fogalmaira. A reklámok teljesen szűz és ártatlan társadalomban tudtak aratni ezen az új piacon. Pénzügyi befektetők serege támadt ránk, jobbnál jobb ajánlatokkal bombázva a gyanútlan proletárokat. “A pénzed dolgozzon helyetted!” szlogen kapósabbnak bizonyult, mint a “Világ proletárjai egyesüljetek!”. Mi is több ilyen ajánlatnak alászaladtunk akkor. Panninak is próbáltam elmagyarázni, hogy miként működik a tőkefelhalmozás, mi az hogy befektetés, mi a lekötött pénz és mit takar az a varázsige, hogy kamat. Az OTP is próbált lépést tartani az egymás után megjelenő új bankokkal, akik megvagdosták hazai monopóliumát. Egy nyolcéves gyereknek is nyithattam valami junior fantázianevű saját számlát, amivel megtehette kezdeti lépéseit a pénzügyi tudatosság felé. Betette első száz forintját. Elmagyaráztam neki, hogy a bank kölcsönadja valakinek ezt a 100 forintot, akinek 110 forintot kell majd visszafizetnie. Ebből 5Ft-ot megtart a bank, az ő pénze pedig már 105Ft lesz! Hát nem csodálatos hogy csak türelmesen vársz és közben gazdagabb leszel!? Nyolcévesen a türelem fogalma egész más jelent. Két hónapig várt, majd felhívta a bankot — az internet még gyerekcipőben járt — és megkérdezte hogy most már mennyi pénze van? A betett tőke 100Ft, a betéti kamat 2Ft, a telefonos adatszolgáltatás díja 5Ft, azaz jelenleg 97Ft áll rendelkezésre. Egy nyolcéves gyereknek is gyorsan leesett, hogy itt csúnyán rászedték. Belátta, hogy jobban járt volna, ha elfagyizza a zsebpénzét, mert most kevesebb gombócot tud megvenni, mint amikor odaadta a bankároknak.
Persze ma már felnőttem és nem fagylaltban mérem a vagyonomat. Nézzük mondjuk tojásban! Megszorítom a derékszíjat és keményen visszafogom a fogyasztásomat. Nem költök annyit, hanem minden hónapban 100 db tojás árát odaadom az államnak, akik garanciát vállalnak arra, hogy a rájuk bízott vagyon értéke nem csak megmarad, de még plusz kamatot is fogok kapni utána. Szerető, bölcs kormányunk értünk él és dolgozik, hát természetes hogy megbízom bennük, ezért vettem 2021-ben Egyéves Magyar Állampapírt. 12 havi tojásmegtakarításom az 12 x 100 db tojás, azaz pont 1200 db tojás árát fizettem be. Egy év múlva 9%-al több forintot fizet ki a Kincstár. Boldogan felveszem az így megnövelt összeget és megyek a piacra, hogy most aztán learatom takarékoskodásom gyümölcsét és annyi tojást veszek, hogy minden hónapra jut 100 helyett 109 tojás, hiszen ennyi kamatot fizetett a Kincstár. A piacon azonban szembesülök azzal, hogy a tojás ára közben 102%-al, vagyis több, mint a duplájára emelkedett. Nem 109 db tojást tudok venni, hanem csak 51-et. A befizetett pénzemnek majdnem a felét ellopták!
Jó, persze ez durva csúsztatás volt. Hiszen ki venne olyan kuriózumot, mint a tojást? Ha például patkószögben mértem volna, akkor sokkal jobb eredményt kapok, mert annak kevésbé ment föl az ára, így ez a tojás példa csak egy szándékos, balliberális, sötétben bújkáló, ellenforradalmi propaganda, amivel le csak le akarom járatni az unortodox gazdaságpolitika felkent urait…
Tökéletesen igazad van. És mégis, minden gyerekemnek, unokámnak és dédunokámnak meg kereszt-gyerekemnek születésétől kezdve teszek be némi apanázst. Igaz, sose figyeltem, hogy pénzügyi szempontból ez értelmes legyen. Ezt felülírta az, hogy mennyire örül (majd), amikor némi tőkét megkap megfelelő korában. (Az egyetemisták már havonta a számlájukra kapták).
Pingback: Kriptovaluták – Tusiblog