Az internet, a web, a közösségi média fogalmai még ma is sokak számára a teljes homály ködében, valahol távol és érthetetlenül lebegnek.
Azonban a számítógépes hálózat, amiről az internet szól, alapjaiban nem sokban különbözik a telefonos hálózattól, ami ma már kevés embernek tűnik érthetetlennek.
A telefonok a világon hasonlóképpen elérhetőek, mint a számítógépek. Amikor én előfizetek egy telefonszolgáltatónál, akkor kapok egy telefonszámot. Ez a telefonszám az egész bolygón egyedi lesz. A Földön senki más nem kaphatja meg azt a számot. Amikor a nemzetközi hívószámmal ellátva a világon bárki felhívja a +36-30-XXXXXXX számot, a Tűzföldről vagy Alaszkából indítva, az csak nálam csöröghet ki. Ez az én számom, egyértelműen hozzám tartozik. Más nem kaphatja meg ezt a számot. Így elképzelheted, hogy a világ összes telefonja egy nagy közös hálózaton csücsül, ahol bármelyik telefon elérhető akármikor, akármelyik hívhat egy másik készüléket.
Ez a telefonszám igazából ugyanaz, mint amit a számítógépes guruk IP-címnek mondanak a saját szakzsargonjukban. A számítógépek is hasonlóan egy közös hálózaton vannak összekötve, és minden gépnek van egy saját telefonszáma, azaz IP-címe. Ez az IP-cím egyértelműen azonosít egy gépet az interneten. Ahogy nincs két egyforma telefonszám, úgy a gépek is egyedi címmel rendelkeznek. Azonban mi emberek nem szeretünk ilyen hülye, hosszú számokat megjegyezni, ezért inkább szavakból alkotott nevekkel szeretünk hivatkozni az egyes gépekre. Ezeket a szavakat hívják ezek az informatikai szakbarbárok domain-nek, illetve már a domén szó is hivatalosan magyarnak számít. Az ékezetes betűk többszöri próbálkozás után sem tudtak elterjedni, ezért a mai napig az USA hegemóniájából adódóan az angol ABC betűit használja mindenki. Ezek a nevek nem teljesen önkényesen használhatóak. A domén elnevezésének egy egyszerű szabályát határozták meg. Minden ország kiadhat tetszőleges neveket, de a név vége kötelezően utal az országra. A „.HU” végződés jelzi, hogy egy adott doménnév bejegyzése Magyarországon történt meg. (A HU utal Hungary-ra). Az US Amerikát, a DE Németországot és így tovább. Vannak országtól független nevek. mint például a .COM, ami kereskedelmi célú nevet takar.
Ezeket a neveket az anyakönyvhöz hasonlóan, egy hatalmas, nagy könyvben nyilvántartják. Bárki vásárolhat magának ilyen domén nevet. Ha megvásárolom az envagyokalegszebbavilagon.hu domént, kifizetem, bejegyzik abba a nagy könyvbe és onnantól az envagyokalegszebbavilagon.hu név az én tulajdonom lesz. Senki más nem használhatja ezt a nevet.
Azonban ez csak egy jog, egy üres papír. Igaz, hogy más nem kaphatja meg ezt a nevet, de ahhoz, hogy ezen a néven például egy weboldal legyen az interneten, még rengeteg tennivaló van.
Először kell készíteni egy weboldalt. A legegyszerűbb, egy egyszerű, fehér lapon, fekete betűkkel begépeljük egy szövegszerkesztőbe, például azt hogy „Ugye hogy én vagyok a legszebb a világon!„. Lementettük, ott van előttünk egy fájlban ( digitális papírlapként) ez az oldal. Hogyan fogja ezt a világ bármely olvasója elolvasni, honnan tudják majd, hogy a böngészőbe beírt envagyokalegszebbavilagon.hu oldalon ezt az üzenetet fogják megtalálni?
Először is ezt föl kell tenni egy olyan számítógépre, ami folyamatosan működik, fönt van az interneten és saját IP-címmel rendelkezik. Azon fut egy WEB-kiszolgáló, ami annyit csinál, hogy ha egy böngésző program csatlakozik hozzá, akkor megmutatja neki azt az oldalt, amit tárol. Jelen esetben ezt a nem a szerénységről tanúskodó mondatot.
De honnan tudja a böngésző, hogy melyik gépre tettem azt a csodás oldalt? Erre szolgál a telefonkönyv. Amit az informatikusok DNS-nek hívnak. Képzelj el egy bazi vastag telefonkönyvet, amibe a világ összes doménje benne van, és mindegyikhez tartozik egy telefonszám, akarom mondani egy IP-cím. A böngésző előbb felcsapja a telefonkönyvet (DNS) megnézi, hogy melyik szerver tárolja az envagyokalegszebbavilagon.hu doménhez tartozó tartalmat és máris megvan ez az álszerénységű weboldal.
Ehhez tehát be kellett fizetni a domén bejegyzés költségét.
Be kellett vezettetni a nagy telefonkönyvbe, azaz a DNS-be. Ami szintén egy folyamatosan működő számítógépet takar.
Tárhelyet kellett keresni valahol, azaz keresni még egy olyan számítógépet, ami folyamatosan működik, elérhető az internetről és tárolja az én weboldalamat.
Láthatóan ehhez a háttérben folyamatosan működő számítógépek sokaságára van szükség, amit egyszer valaki megvásárolt, üzemeltet, fizeti az internet-előfizetést, fizeti a villanyszámlát és e költségeket szeretné áthárítani arra, aki ilyen fontos közlendőt szeretne a világ felé közölni.
Miképp a telefonszolgáltatók is üzemeltetik a hálózatot, fizetik az kiszolgálószemélyzetet, a villanyszámlát és az összes költséget, ami ezzel jár, nem fogják ingyen adni a telefonálás lehetőségét. Az internetes szolgáltatások sem az adományozásról és jóságról szólnak. Az üzemeltetés ellenértékét lehet hogy nem konkrétan forintban fizettetik meg a felhasználóval, hanem az ő életidejét, adatait és reklámalanyként kalkulálható fogyasztóként eladhatóságát adja érte cserébe.
Így az „Ugye hogy én vagyok a legszebb a világon!” alapigazsága is csak akkor fog megjelenni bárki böngészőjén, ha ennek ellenértékét már odaadtam valakinek…