Idén már az előszezonban beköszöntött a forróság. Reggel még az erdőben a fák alatt hűvösben tudok sétálni, kocogni. Aztán már úgy tűz a nap, hogy nem javasolja senki, hogy az extrém UV-sugárzásnak tegye ki magát. Békés, nyugis hétvége. Dolgozgatok, tanulok, olvasunk a hűvös szobában. A nagy fák alatt lévő házikó kellemes benti hőfokot biztosít ehhez az otthoni nyaraláshoz. Délután az északi, árnyékos teraszon kellemes szellővel simogat minket a nyár este. Egy blogban le kellene írni, hogy mi mindent csináltam, merre jártunk, mit láttunk. Semmit és mindent. Kiélveztem minden percét az együttlétnek. Megtanuljuk lassan, hogy miképp kell megélni a jelent. Csak egy érintés elég, ahogy ott olvas mellettem. Aztán beszélgetünk arról, ki mit olvasott, mit talált. Aztán odaült alkotni. Én meg bepótoltam az elmaradást és digitalizáltam néhány alkotását. Jó nézni őket. Ideteszek párat. Amikor hiányzik és nincs mellettem, akkor csak megnézem őket. Szeretem nézni őket. Jó hogy Ő alkotta.
