Nem értem ezt a világot.
Meghalt az angol királynő, aki szép hosszú, gazdagságban eltöltött életet tudhat magáénak. Soha nem kellett dolgoznia, soha nem kellett aggódnia a létfenntartás viszontagságai miatt. Jó, persze egy szimbólum az angolok számára. De nekünk magyaroknak akárhogy nézem csak egy gyarmatosító birodalom kizsákmányoló uralkodója, aki előjogainál fogva fölötte áll alattvalóinak.
Hátrahagyott több birtokot, palotákat, egy sereg kiszolgáló személyzetet — akiknek csak az a dolga hogy őt kiszolgálják –, és nem beszélek a több mint 5000 darabból álló kalapgyűjteményről. Csak a kalapokba befektetett tőke kamataiból is vígan megélne 20 afrikai falu teljes lakossága. Szerintem elég jól kimaxolta az élet adta lehetőségeket és majdnem száz évig vígan megélt a többi ember munkájának megsarcolásából.
De mi csal könnyeket és taszít depresszióba egy magyar embert az a tény, hogy letelt a földi ideje egy ilyen parazitának?
Ez is csak a média hatalma miatt lehet? Ahogy arról tudósítottak nap mint nap, hogy a királynő élete során tett 22000 protokolláris látogatása során éppen milyen kalapban vesz részt az eseményen? Ettől vajon beépült a magyar lélekbe úgy, mint egy szappanopera főhőse?
Nem gondolom hogy szándékos manipuláció áll mögötte. Egy egyszerű öngerjesztő folyamat ami a királynő kalapjával klikkszerzésre alkalmas olvasói tábort tud növelni. Az így megnövekedett közönség pedig már potenciális szavazatokat jelent, ami a “Mi hazánk” politikusainak is kiszámítható erőt jelent, ezért javaslatot nyújtottak be a magyar Parlament felé, hogy nevezzenek el egy közterületet Erzsébet királynőről. Bár nem teljesen értem, hogy ez hogyan egyeztethető össze a Trianonos, nemzethy, mélymagyar elvekkel, de a politikusokat ugye nem az elveik miatt tartjuk életben.
Egy ideig kacsingattam az anarchizmus elveivel. Az anarchia a köznyelvben egy pejoratív szó, ami a káosz és minden negatív dolog megtestesítéséről szól. Holott az anarchia szó is azt takarja, hogy nincs kinevezett vezető, nincs olyan ember, aki fölötte áll a többieknek.
Egy érett társadalomban az utópia szerint a felnőtt, gondolkodó ember átlátja, hogy mik azok az elvárások amik önmagára és a társadalomra nézve megoldandó feladatokat jelentenek. Reggel felkelek magamtól, anélkül hogy egy őrmester kiabálni velem, begyújtok ha hideg van és lesöpröm a havat anélkül, hogy ezt bárkinek parancsba kéne adni. Ha tudatommal felfogom és megértek alapvető ok okozati összefüggést akkor képes vagyok saját döntéseket hozni.
Piszkos a kezem, sok mindent összetaperoltam, ezért étkezés előtt szappannal megmosom. Semmelweis Ignácnak hála, az emberiség tudja miért fontos a higiénia. Nem kell, hogy mögöttem álljon egy felügyelő tanár, egy óvónő, vagy kedvenc Müller Cecíliánk. Eljuthat oda egy ember, vagy akár egy közösség, vagy a társadalom, hogy ilyen vagy ennél magasabb szintű döntéseket ne egy fölöttünk álló személytől várjon? Vajon mennyire vagyunk képesek feláldozni a jelent a tervezett jövő javításának érdekében? Ha képes vagyok éhesen megállni, hogy ne azonnal vessem magam az ebédre, hanem kibírom azt a percet amíg kezet mosok, már megtettem az első lépést a tudatos tervezésre és önmegtartóztatásra. Ha előttem valaki épp elfoglalja a csapot, mert ő is kezet akar mosni, azt is hajlandó vagyok-e kivárni? De ha 10-en várnak előttem, akkor már szükséges egy felügyelő aki figyel hogy senki ne furakodjon vagy ne hagyja ki a kézmosást?
Ha gyerekként teljes alárendeltségben szüleink akaratát hajtjuk végre, később az önálló döntéshozatal is nehézséget jelent illetve bizonyára hiányzik az a személy akire felnézhetünk és aki megoldást kínál számunkra minden helyzetben. Gondolom ezt a pozíciót vette magára az angol királynő is és most szándékosan nem asszociálok a megválasztott vezérekre. Mindenesetre úgy látszik hogy az anarchista elvek még távolabbra kerültek és a társadalom inkább visszafejlődik.
Közben haza is értünk, abbahagyom ezt az agymenést.
Megnéztem a jó öreg idegen szavak és kifejezések szótárában, mit jelent az anarchia. Emlékszel? a kék vastag könyv Bakos Ferenc – na ezt most megnéztem a wikipédián, nyelvész volt – szerkesztésében.
görög-latin eredet: 1.szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot 2.fejetlenség, rendetlenség, zűrzavar.
Amiről te írsz, az a felnőttség. És nagyon jó elképzelés, de az emberek többsége sose nő fel Hogy miért, az okát nem tudom, azt gondolom, így vagyunk kitalálva. Ha a társadalom és akárcsak a mi korosztályunk az általad leírt módon élné az életét, nem ez a “rendszer” lenne most itt (és nem a szockóra gondolok, mint jobb életformára).
A királynő. Nem tudom tényleg jól élt-e, de elfoglalt volt, és hitt valamiben, amit beleneveltek. Hogy számít mit mond, mit csinál, hogyan viselkedik. Valószínű a történelmi események nélküle is ugyanígy történtek volna – hisz a Brexitnek sem volt híve -, de az angol uralkodók csak uralkodnak, és nem kormányoznak. És talán a sok fel nem nőttnek szüksége van egy ilyen intézményre, mint a királyság, aminek a mai korban történelmi értelemben vett értelme nincs (persze nálam okosabbak ezt biztos cáfolnák). Hogy miért álltak sorban a sírjánál és vettek részt a temetésén? Számomra ez a rejtély, hisz vannak még jeles emberek és az ő temetésükre sem megy el mindenki. Talán a korszak, a régi Anglia “elmúlását” is siratták. (Lehet, hogy az az ő trianonjuk lesz, ha egyszer véget ér a királyság, mint államforma, mert túl költséges lesz/és vagy már senkit, vagy csak keveseket érdekel, hogy fenn áll-e.)