Egy nagyon érdekes álmom volt. Gyorsan leírom, mielőtt elfelejtem.
Álmomban egy gyár dolgozójaként kerestem a betevő falatra valót. Munka közben behívtak minket egy terembe eligazításra. A cég vezetése tájékoztatott minket egy új technológia bevezetéséről. A gyár négy sarkában radarokat telepítettek. Több frekvencián is működő, ultrahangtól a középhullámig tartó tartományban az adó-vevők átvilágítják a gyár teljes területét. Mivel a rádióhullámok nagyobb spektrumával dolgoznak, így képesek egy olyan képalkotásra, amivel pontosan meg tudják határozni, hogy pontosan ki hol áll a területen.
Ekkor felszólítottak minket, hogy mindenki vegyen egy nagy levegőt, tartsa benn három másodpercig és hangosan mondja ki a nevét.
Ezzel a tüdő érhálózatáról egy pontos, egyedi azonosítót olvasott le a radar. Ráadásul az érhálózat átvilágításával arról is képet kap a radar, hogy milyen oxigénaktivitás zajlik éppen a dolgozó szervezetében.
Az így kapott információk birtokában a számítógép minden pillanatban el tudja dönteni, hogy a dolgozó az asztalánál van-e és végez-e tényleges munkát. A mosdóban töltött idő és a nem elégséges energiaráfordítással végzett tevékenység nem termel profitot: ezeket a perceket holtidőnek tekintik, azaz nem jár érte bér.
A rendszer beüzemelésének költségét is ki kell termelnünk, ami teljesen “demokratikusan”, egységesen mindenkire szétoszlik. Ezzel minden dolgozó 300 Euro mínusszal indul minden hónapban. A csarnok falára felhelyezett kijelzőn a dolgozók listája mindig mutatja, hogy ki hány eurót termelt már az aktuális hónapban.
Ebben a rémálomban, ahol döbbenten vettem tudomásul a hallottakat, még az is átfutott az agyamon, hogy vajon a “szakszervezet” szó gondolata milyen fizikai reakciókat vált ki a testemen!? Talán ezzel még növelem is a cég felé meglévő 300 eurós tartozásomat?