Egy csodálatos teremtéssel élek együtt.
Ülünk az autóban és haladunk délnek. A budai rakpart telített. A Waze már nem akar bevinni a dugóba, szerinte a Bem tér és a Fő utca még járhatóbb. Hiszek neki. Így a Fő utcában megcsodálhatjuk a Víziváros nevezetességeit. Nem kell időre menni, miáltal az idegeskedés nélküli araszolás lehetőséget ad a nézelődésre is.
A utcát kétoldalt közrefogó házak folyamatos sorfala közt egy kis fényesség árad ránk. Az összenőtt épületek itt szétválnak, átadják a helyet a lemenő nap gyér sugarainak, már ami a vár fölött még képes idejutni. A hirtelen fény pupillazáró pillanatnyi vaksága után egy kis gyöngyszem, egy török kupola teteje ejti rabul a tekintetet.
Én csak a látványt tudom élvezni, de Jutka képes megragadni a pillanatot:
