Minap egy lyukas zsebbe rakott lakáskulcs miatt fölmerült a GPS jeladó kérdése. Előző bejegyzésben kifejtettem, hogy miképp működik a GPS.
A GPS jeladók egyik alapvető gondja az, hogy bár a kulcstartóra helyezett apró nyomkövető pontosan tisztában van pillanatnyi helyzetével, azonban ezt én hogyan fogom megtudni? A legtöbb ilyen nyomkövető ezért egy SIM-kártyát és egy mobil előfizetést igényel, amivel egyszerűen telefonon, azaz mobil interneten keresztül el tudja juttatni ezt az információt bárhova. Ez a megoldás a legcélravezetőbb, csak kissé költséges. Egy kis mobiltelefont is bele kell építeni, valamint egy plusz előfizetést igényel minden jeladó.
Az olcsóbb eszközök Bluetooth-on küldik el az információt. Kár hogy ez a technológia olyan kis teljesítménnyel dolgozik, hogy 10-15 méter távolságban kell lennie a vevőnek. Ilyen kicsi sugarú körben meg minek költsek GPS jeladóra? Tíz méternél messzebb ne hagyjam a lakáskulcsomat? Mi értelme van ennek?
Az Apple azonban továbbgondolta ezt a lehetőséget. A világon több milliárd ember, okostelefonnal és bekapcsolt Bluetooth vevővel mozog most már a Föld minden pontján. Az Apple Airtag pici, gomb méretű nyomkövetője által sugárzott információt minden Apple készülék képes detektálni. A cég logikája az, hogy most már annyi telefont eladtak, hogy előbb-utóbb lesz valaki, aki arra jár, ahol az elveszett eszköz nyomkövetőjének jelzése fogható. Az éppen arra járó ember telefonja érzékeli a fűben fekvő lakáskulcsom gyenge jelét, az ő telefonja pedig már elküldi a saját internet előfizetésén keresztül az Apple cégnek ezt az információt, miáltal én a saját telefonomon már a Lokátoron láthatom, hogy a Margit-szigeten pontosan hol van a kulcsom.
Természetesen az Apple cég gondosan védi a részvényesek érdekeit, így csak az Apple nyomkövetőit érzékeli és csak Apple telefonoknak küldi el a megtalált eszközök koordinátáit. Nehogy a cég infrastruktúráját mások is ingyen használva kissé egyszerűbb legyen az életük…