Jó pár évvel ezelőtt találkoztam ezzel a kifejezéssel. Mit takar ez a gondolat? A társadalmi önrendelkezésnek egy felettébb modern formája.
Mielőtt ezt kitárgyalom, nézzük meg mi az alapprobléma, miszerint a nép saját ügyeiben önrendelkezéssel bírjon. Miképp oldható meg, hogy a gazdasági és politikai irányok, a meghozott döntések következtében minél kevesebben legyenek vesztesek, azaz a lehető legoptimálisabb irányban haladjunk: minél több nyertessel és a hátrányt szenvedők lehető legnagyobb kompenzálásával. Az ilyen optimális utat, a legideálisabb döntést megtalálni azonban nagyon nehéz feladat. A legtanultabb, legtájékozottabb állampolgár sem rendelkezik minden olyan háttérismerettel, hogy kellő magabiztossággal dönteni tudjon. A jelenlegi képviseleti demokráciában erre nem is nyílik lehetősége. A szavazati joggal rendelkező állampolgár mindössze négyévente hozhat 1db döntést arról, hogy melyik pártnak, illetve konkrétan kinek a kezébe adja MINDEN döntés jogát. Innentől kezdve már 4 éven át csak elszenvedője lehet döntése következményeinek. Ebbe bele van kódolva a közügyek iránti érdektelenség, a jövö alakításának és a felnőtt gondolkodás leépítésének minden feltétele. A választáson induló vezető pontosan úgy fog szavazatokat nyerni, ha meghagyja a szavazóbázisát egy kényelmes, gyermeki függésben és gondoskodó atyaként, esetleg anyaként “hősiesen” magára vállalja e nehéz terhet és biztos kézzel megragadja a kormányrudat. Hasonlóan, mint a mamahotel soha fel nem növő fiataljai, akik semmilyen információval nem rendelkeznek a háztartásban jelentkező problémákról, rezsiköltségről. A fizetésük egy részének leadásával biztosított számukra minden alapszükséglet és nem is kívánnak olyan kérdésben felelősséget vállalni, hogy például honnan és milyen mosógépbe ruházzon be a család. De hogy is tudna dönteni a legideálisabb mosógépről, ha fogalma sincs a vízfogyasztásról, soha nem látott még villanyszámlát és a kiteregetett ruhák látványán túl más tudása nincs arról, hogyan kerül bele a tiszta ruha a szekrényébe? Ha ilyen döntésben képtelen résztvenni, akkor mi alapján várnánk el, hogy az egész társadalmat érintő kérdésekben felelősségteljes döntéshozóvá váljon?
Erre kínál egy köztes megoldást a likvid demokrácia. A likviditás itt a folyékonyságra, a szabad áramlásra utal.
Akkor most már a konkrét működési modellről. A lényeg, hogy MINDEN döntés a nép által születik. Nincs egy kiemelt vezető, nincs olyan személy akinek a döntései meghatároznák a társadalom változásait. De ugye már láttuk az alapproblémát: nincs olyan személy Chuck Norrison kívül, aki mindenben IS dönteni tudna. Azonban egy modern társadalom minden témában rendelkezik specialistákkal, kutatókkal és tudósokkal, akik az adott kérdés szakértőiként messze több ismeretanyaggal rendelkeznek az átlagszavazónál. Ha egy adott kérdésben nem érzem magam kellően tájékozottnak és ebbe az adott témába nem is érzem a szándékot, hogy mélyebben beleássam magam, akkor ebben — és csak ebben(!) — a kérdésben átadom a szavazati jogomat az énáltalam hitelesnek tartott szakértőnek.
A civilizált társadalom nap mint nap döntéskényszer elé állítja az abban résztvevőket. E kihívás elől azonban egy felnőtt ember nem menekülhet, kénytelen ebben résztvenni. A likviditás azonban ad egy félig kibúvó lehetőséget arra, hogy minden döntésben legalább addig eljusson, hogy mi a kérdés és ki annak a témának az általa elfogadható szakértője, akire rátestálhatja a felelősséget. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy amit fontosnak tartok én az átlagszavazó állampolgár, arról indítsak egy szavazást és meggyőzzek többeket akár az én kompetenciámról erről a kérdésben. Így akár több millió begyűjtött szavazattal veszek részt a döntésben.
Akkor nagyon tetszett a gondolat. Az információs társadalom pedig lehetőséget ad arra is, hogy sokkal költséghatékonyabban és gyorsabban lehessen egy népszavazást kivitelezni.
Amikor 1194 menekült sorsáról népszavazással döntöttünk, az akkori árakon 7,6 milliárd forintos költséggel kalkuláltak. Erre jött még rá akkor még 2 milliárd a propagandára.
Ma is visszatérő ellenvetés a népszavazásról annak a költsége. Ha ilyen áron kellene minden csip-csup kérdésben dönteni, még gyorsabban menne csődbe az ország.
Miközben már több mint 20 éve működik az elektronikus választás, mint lehetőség.
Az Ügyfélkapu, mint az állam által működtetett, hiteles csatorna ma már teljesen elfogadott megoldás. Az Ügyfélkapu által hitelesített minden dokumentum jogilag teljesen egyenértékű azzal a dokumentummal, amit személyesen írtam alá egy jegyző, vagy két tanú előtt. Az ügyfélkapun beadott minden ügymenetem 100%-ig hitelesnek minősül, a NAV sem kérdőjelezi meg annak hitelességét.
És igen, ma már eljutottunk ide is.
Megszületett a 7igen-es népszavazás.
Az ügyfélkapun hitelesítem magam, nyilvántartásba kerül, hogy leadtam a szavazatomat. Azonban a szavazatom és a nevem között nincs közvetlen kapcsolat, miáltal biztosított a titkos szavazás lehetősége is.
Az ügyfélkapus bejelentkezéshez használható eszköz ma már mindenkinek ott lapul a zsebében. De a szavazati jog gyakorlásához, ami mindenkire kiterjed, szinte semmiben nem terhelné az állam költségvetését, ha egy kb. 1000Ft-os eszközt ingyen bocsájtana minden szavazati joggal rendelkező állampolgára számára. Ezzel biztosítva, hogy nem kötelezhet senkit okostelefon vásárlásra. Ahogy a 112-es segélyhívó ingyenessége megoldható volt, úgy a szavazáshoz szükséges internetes sávszélesség is az alapjog részét képezheti. Csak a migránsellenes egyszeri népszavazás költsége ezt bőven fedezné.
Szóval ez egy kortes beszéd volt az ELEVE alkalmazás és az oktatásért tartott népszavazás mellett.
Azonban a likvid demokrácia alapfeltétele a tájékozott, tudatos, felnőtt állampolgár. Ennek hiányában már semmilyen demokrácia működőképességét nem látom megvalósíthatónak, ahogy korábbi kis szösszenetemben leírtam: https://tusiblog.hu/demokracia/