Mikor ebben a bejegyzésben írtam az Apple telefonomról, eredeti amerikai termékként hivatkoztam rá. Pedig jól olvashatóan ott van rajta a “Made in China” felirat. És mégsem hivatkozik rá senki kínaiként. Miért? Mert ott “csak” gyártják.
A profitmaximalizálás nagyon pontos gazdasági számításokkal követi egy-egy termékre vagy szolgáltatásra rakódó költségeket. A management számára ezért készül egy nagyon látványos körgrafikon, ami százalékosan megmutatja, hogy egy termék végfelhasználói ára milyen és mekkora körcikkekből áll össze.
Az Iphone gyártásköltsége az általam fizetett árnak csak 1-2%-a. Vagyis a 600.000Ft-ért értékesített telefon előállítási költsége olyan 5-6000Ft lehet. Az a kínai üzem ennyit kap minden eladott telefon után, ami azt jelenti, hogy az a melós, aki ténylegesen ott áll a futószalag mellett, ő darabonként 50Ft-ért teszi kockára az életét, szívja a mérgező gázokat és rohan ezerrel a korai halál felé.
Most már tudom, hogy a befizetett 600.000Ft-omból 50Ft-al támogattam azt a kínai munkást. De hova megy el akkor a többi 599.950Ft?
Pontosan 127.560Ft-ot azonnal befizetek ebből Lölő jachtjára, hiszen 27% ebből azonnal befizetendő ÁFA. (Ismét emlékeztetlek: ez Európában a legmagasabb)
Mi az ami még ebben a körcikkben a legnagyobb szelet? A pénzügyi kiadások. A befektetők, a részvényesek, különböző fundok szakítják ki a legnagyobbat, több mint a torta felét ők kapják.
A maradékból legnagyobb szeletet kapja a marketing. A reklámok, promók az image fenntartása jelentős humán erőforrást vesz igénybe, ami jelentős költséggel jár.
A maradék 10-20% pedig a fejlesztés, technológia előkészítés, gyártmánytervezés. Ezen a tortaszeleten osztozik az összes mérnök, programozó, technikus és egyéb fejlesztő. Csak érdekességként: ide tartozik az a fejlesztő csapat is, akik arról gondoskodnak, hogy a termék meghibásodási valószínűsége a garanciális időn túl elég magas legyen ahhoz, hogy a fogyasztót új termék vásárlására lehessen kényszeríteni. Azaz még azt is én fizetem ki, hogy szándékosan elrontsák a most megvásárolt készülékemet. A tervezett elavulás az egyik legfontosabb eleme a fogyasztás fenntartásának, azaz a piac folyamatos üzemeltetésének.
Mindez most az akkumulátor-nagyhatalom kapcsán jutott eszembe. A tervezett 4-500.000 vendégmunkás, akik rabszolgaként az életüket áldozzák az embertelen munkakörülményeket fel nem vállaló magyarok helyett, a termelési folyamat legalján helyezkednek el. Az elektromos autók várhatóan emelkedő piacából ők fognak a legkevesebbet profitálni. Mi pedig még annyit se. Nekünk marad a mérgezett levegő, az elhasznált, idegméreggel fertőzött ivóvízbázis és a több száz évre tönkretett földterületek.
Meg egy félanalfabéta, rendes oktatást nélkülöző, manipulálható, szavazóbázisként tekintett tömeg.