Április elején az egész világot bejárta az orosz háborús bűntettek híre. A civilizált világ döbbenten szembesült a keleti barbarizmussal. Minden érző, minimális empátiával rendelkező ember döbbenten nézte a megtestesült gonoszság elképzelhetetlen borzalmairól beszámoló képeket. Minden állam, minden cég teljes hitet tett a háborús bűnök elkövetői ellen.
Az orosz vákumbombák 800 fokon égetik ki civil áldozatok tüdejét. Az óvodákra dobott láncosbombák képesek egyszerre több száz gyereket is húspéppé trancsírozni. Mindezt azért, mert oda születtek. Kétezer év kereszténysége pillanat alatt szállt el a semmibe.
Az egész világ, a Föld minden embere az ártatlan áldozatok mellé áll, gyűjtést szerveznek, ingyen koncertet adnak, humanitárius segélyszállítmányokat szerveznek. Mindenki próbál tenni valamit, legalább a lelkiismerete megnyugtatása végett.
Mindenki.
Kivéve a magyarokat.
Mi, magyarok büszkén beszólunk az ukránoknak. Ők tehetnek róla. Megérdemlik. Azt még nem teljesen gondoltuk át, hogy ott is élnek magyar testvéreink is, akikre külön figyelmet fordítunk. Pénzt osztunk nekik az anyaországi emberek által megtermelt adóból, állampolgárságot kapnak és könnyített eljárásban szavazhatnak arra, akitől a pénzt kapják. (Csak arra. Ha valamiért rossz helyre teszik az X-et, azt lazán elégetik) Egyszerűbben és könnyebben szavazhatnak, mint mi, akik itt születtünk és itt adózunk. De most őket is bombázzák. Őket is irtja Vladimir. Na ezt majd még át kell gondolni. Mikor a magyar gyerekek kapnak lángra a vákumbomba mindent felemésztő hevében. Akkor hogyan fogjuk magyarázni? A nagy nacionalista, nemzeti érzelem azért nem terjed ki arra, hogy esetleg pár ezerrel több legyen a fűtésszámla.
Mi, magyarok.
Mondod, ne általánosítsak!
Tényleg nem kellene. Ha rázoomolok a választási térképre, akkor szemüveggel látok rajta három pici, légypiszoknyi, kék maszatot.
Nem általánosítok. A térképen csak a domináns színűekről van szó.
Olvasok egy posztot.
Nem hiszem el. Tudom, tudom, sokszor mondtuk, hogy ennél már nem lehet lejjebb.
Nem hiszem. Ezt már tényleg nem engedheti meg magának!
Nem volt erőm belenézi, de mivel nem hittem el a posztot, amit kaptam, én is megnéztem.
Ahogy a földön fekvő, segítségért kiáltó, haldokló nemzetbe még itt is bele tudunk rúgni, és a Főnök kaján vigyorát hangos éljenzéssel és nevetéssel honorálja a nép.
A nép, akikkel egy nyelvet beszélek.
Mi, magyarok.