Rám talált egy régi barátom a Facebookon. Mivel annak idején egy érdeklődő, nyitott személynek ismertem meg, visszajelöltem és meghívtam szerény olvasótáborom tagjai közé.
Kedvesen fogadta invitálásomat és kulturáltan vissza is jelzett: „Sok érdekes témát találtam nálad, de a politikai rovatot érthető okokból inkább kihagyom! 🙂”
Mivel számomra egyáltalán nem volt érthető az „érthető ok”, megnéztem a megosztásait.
A tömény kormánypropaganda és az ellenzéket lejárató anyagok tömkelege aztán világossá tette az indokot.
Pontosabban, éppen hogy nem értem az álláspontot. A magyar címeres ikon, a mélymagyar, trikolór jelképek arra utalnak, hogy a magyar népet szereti, büszke a magyarságára. A magyarok alatt a teljes magyarságot érti bizonyára. Hiszen a világ nemzetei között egy ilyen aprócska nép minden tagjára szükségünk van ahhoz, hogy a nyelv, a kultúra fennmaradjon. 1000 év alatt már megtanulhattuk volna, hogy csak összefogással maradhatunk elég erősek. Így az országnak arra a másik felére is szükség van, akik nem kifejezetten a NER-es oligarcháknak szeretnének adózni.
Igen, szándékosan felet írtam. Hiszen az a 4% előny, amit a legutóbbi választásokon a hatalmon lévő kormánypárt megszerzett, jól mutatja, hogy gyenge többséget tudhat maga mögött.
Mely 4% előny éppen a külföldi levélszavazatokból jött össze.
Egy kis kitérőt hadd tegyek a külföldi szavazatokról.
A választásokon a nép dönt arról, hogy az ország milyen irányba haladjon, az adózók pénzéből milyen arányban részesüljenek az állam által működtetett közfeladatok egyes ágai. Mennyi menjen oktatásra, egészségügyre, honvédelemre és így tovább. A mi adónkból. Ebből a MI alatt azokat értem, akik a magyar államnak fizetnek ezen közszolgáltatásokért. Vagyis ide adóznak.
Ha engem megkérdeznek, hogy a bivalybasznádi önkormányzat játszóteret vagy járdát építsen, nem tartom etikusnak, hogy magamra vegyem e döntés felelősségét. Még akkor sem, ha lefizet engem az ottani önkormányzat, és kijelentik, hogy kapok valamennyi pénzt, ha egyikre vagy másikra szavazok. Véleményem szerint, a bivalybasznádi adózóknak kell dönteni abban, hogy az ő adójukat, amiket ők dobtak össze, – és én egy forintot sem adtam hozzá – mire költsék.
A magyar adózók pénzéből nem a magyar államkincstárnak fizető embereknek juttatásokat adni szavazatvásárlás miatt nálam nem az erkölcsösség kategóriájába tartozik.
Lehet, hogy én is szavaznék a bivalybasznádi játszótér mellett, ha ezért kapnék 100 ezer forint iskolakezdési támogatást, amit persze a bivalybasznádiak nem kapnak meg.
Bocs a kitérőért!
Az országnak az a fele, amit ellenségként kezel a kormány (a poloskák kitakarítása és megsemmisítése elég határozott álláspont) talán mégis hozzá tudna tenni valamit az ország gyarapodásához.
Mondjuk szeretnének oktatást. A nemzetközi összehasonlításban mérvadó PISA tesztek egyértelműen a magyar diákok lemaradását mutatták.
A híres magyar szürkeállományt csak oktatással lehetne szinten tartani vagy fejleszteni. Ehhez az államhoz befolyt összegekből az oktatásra kellene többet fordítani.
https://ksh.hu/s/kiadvanyok/fenntarthato-fejlodes-indikatorai-2022/1-30-sdg-4
A Kárpát-medence csodálatos adottságait kaptuk őseinktől örökül. Kötelességünk lenne vigyázni rá, és ugyanolyan állapotban átadni utódainknak. Mi, magyarok szeretnénk Környezetvédelmi Minisztériumot és megtiltani, hogy a multik Natura 2000 területen végezhessenek környezetromboló pusztítást.
https://njt.hu/jogszabaly/2025-208-20-22
Szeretnénk a tarvágással tönkretett hegyeinket, erdeinket visszakapni.
https://agraragazat.hu/hir/agrar-erdo-tarvagas-termeszetvedelmi-erdokben-mezogazdasag/
Nincs kedvem folytatni a sort és levezetni miért lettünk Európa sereghajtói.
Hadd higgyek abban, hogy akik ezt tették, azokban is volt hazaszeretet, csak hibás döntések sorozatával lenullázták a gazdaságot és csődközeli eladósodottság állapotába sodródtunk.
De ilyen válság közeli állapotban még inkább az összefogásra lenne szükség, az együtt gondolkodásra és a kivezető út megtalálására. Ehhez minden jóérzésű honfitársunkra szükség lenne, és nem egymás mocskolódása fog kihúzni minket ebből a slamasztikából. Újra kellene tanulnunk a demokrácia működését, visszahozni az értelmes beszélgetések és viták kultúráját. A megoldási javaslatok tömkelegéből megtalálni azt, ami mindannyiunknak a legjobb, illetve elfogadható kompromisszumokkal azoknak is, akik egy kiválasztott irány esetén nem kifejezetten előnyös helyzetbe kerülnének.