2023.02.18.
Kellemes, tavaszias idő. Bár felhős az ég, amikor mégis előbújik a nap, jó egy szál pulóverben élvezni az erdőt. Jönnek a lányok. Nagyon várjuk. Az étkező radiátorát fel akarom forrósítani, hogy senki ne fázzon. Be kell gyújtani a kazánba, ezért le kell hordani egy kis fát. Rutinosan veszem elő a fa szállítására szolgáló eszközt. Már lassan 25 éve. Akkor készítette Édesapa. Most, hogy szentimentális lettem, még a fa cipelésétől is könnybe lábad a szemem. Édesapa egyszer mikor meglátogatott, látta, hogy mit küszködök a fahasábokkal, amik semmilyen kompatibilitást nem mutattak a birtokomban lévő vödrökkel.
Nézte a fahasábokat. Megmérte mekkora átlagosan egy darab. Megmérte milyen nehéz. Megnézte milyen magasan van a kézfejem a földtől.
Másnap hozott egy padlószőnyegdarabot két füllel:
Nézzétek meg a tökéletesen illeszkedő fém keretet és a fülekre helyezett műanyag csövet! Zseniális!
Fölviszem, rárakom a hasábfákat, összehajtom a két végét és voilà!
Mindig melegséggel tölt el, ha kézbe veszem. És nem csak azért mert annak idején azt mondtam neki, hogy föl tudok emelni egy kézzel majd’ 50 kilogrammot…
A legmeghatóbb örökség ❤️😢
Valóban fantasztikus ötlet. Nagyszerű mérnök (is) lehetett édesapád. Tudom ez nem vigasz, de szép kort ért meg és a legfőbb, hogy ahogy mondtad szellemileg és fizikailag is ép maradt. Ha elszomorodsz, gondolj arra, mennyi mindent tanultál tőle és mennyi mindenre biztosan volt válasza. Egyszer majd szívesen meghallgatnám, hogy látta a gyerekorunk győri világát, amiről nekünk akkor fogalmunk sem volt és az úgy volt jó,
Csodás emlék, zseniális az ötlet. Én is Apóka által megjavított, ovális fémvödörben (fakotla) hozom föl a fát a kamrából. Nagyon vigyáz rá mindenki, óvatosan teszi le, nehogy a feneke elkopjon…