Az evolúcióról kialakult egy elképzelésem.
A természetben a túléléshez szükséges képességek folyamatos versenyben tökéletesednek. A legelésző állatok futásának sebessége egyenesen arányos a szaporodás valószínűségével. A leglassabban futó gazella fog a csordától lemaradni és zsákmányként végezni, mielőtt utódokat nemzene. Azonban a vadászok sem kényelmesedhetnek el ebben a versenyben. Az a gepárd, amelyik nem ér utol egy gazellát sem, nem jut táplálékhoz és éhen hal. Ha már ezeket a “lassú futás” géneket átadta az utódainak, a kölykök sem jutnak az ügyetlen anya miatt táplálékhoz, így a természetes szelekció könyörtelen büntetésének áldozataként fogják a történelem süllyesztőjében végezni. Az egész túlélésért folytatott harc egy generációról generációra folytatott fegyverkezési versenybe torkollik.
Az evolúció másik ága a nem természetes szelekció.
Az ember ebbe a folyamatba beleavatkozott már nagyon-nagyon régóta. A egyik kalászos fűnek, aminek a magját fogyasztotta, el kezdte kiszelektálni azokat az egyedeket, amelyeknek nagyobb kalásza, nagyobb magja, és számára értéktelen kisebb levele volt. A mai búza teljesen irracionálisan nagy kalászú, levele szinte nincs is.
De még érdekesebb ugyanez a folyamat a háziállatok körében.
Nézzük például a kutyákat. Milyen messzire távolodtak az ősfarkastól a kis ölebek? A mopsz például olyan szinten az emberi cukiság elvárásai szerint kiszelektált fajta, hogy szegény az egész életét fulladozva éli le, mert a torz arcberendezés miatt alig kap levegőt. Több milliárdos iparrá nőtte ki magát a házikedvencek különleges igényű etetése. A fizetésem jelentős része megy el arra, hogy olyan ételeket szerezzek be, ami nem tartalmaz glutént, nem szárnyasból van, nincs benne semmi allergén, csökkentett szénhidrát tartalmú, azonban megfelelő fehérje- és vitaminforrást biztosít a cica és a kutya számára. Már ez a mondat is milyen agyament, természettől elrugaszkodott élethelyzetet mutat! De ők pont annyira életképtelenek lennének a vadonban, mint mi emberek. A gondoskodásunk nélkül Jana nem tudna életben maradni. Az ő túléléshez biztosított aduásza a cukisága. Ha valamiért egyedül maradna, ezt a “fegyvert” kell bevetni: ha odamegy egy érző emberhez, felhúzott szemöldökkel és kissé kitolt nyelvvel elfordítja a fejét, biztos hogy leesik valami falat neki is.
És ami az összes eddig leírttal szembemegy és számomra érthetetlen az a panda létezése.
A panda 99%-ban csak bambuszt hajlandó fogyasztani. Nem támad. Nem tud elmenekülni.
Ha egy ilyen állatot leírna nekem valaki, hogy mennyi esélye lenne a túlélésre, 1%-ot sem adnék neki!
Az egész állat egy megtestesült cukiság.
Hol volt a természetes szelekció, amikor létrejött?
Egyszerűen nincs más magyarázat, mint hogy az UFÓ-k hagyták itt!
😂🤣