A cserekereskedelemről már írtam ebben a bejegyzésben:
https://tusiblog.hu/kriptovalutak/
Hogy ne kelljen visszalapoznod, idemásolom a vonatkozó szakaszt:
„A cserekereskedelem egyik hatalmas gátja az, hogy a benne résztvevő partnereknek egyáltalán szüksége van-e az eladó által cserére felkínált termékre. Ha én a megtermelt búzafeleslegemet szeretném becserélni egy cipőre, akkor egy olyan vargát kell keresnem, aki pont az én búzámra vágyik. Ha a varga viszont inkább sajtot szeretne magának, akkor csak több csereberével juthatok cipőhöz, hiszen előbb sajtra kell cserélnem a búzámat, hogy a vargával alkudozhassak. Szerintem gyorsan belátható, hogy egy általános fizetőeszköz nagyban megkönnyíti a termékek és szolgáltatások csereberéjét. Kell egy olyan könnyű, hordozható tárgy, ami egyedi, ezáltal nem könnyen reprodukálható. Ez lehet akár különleges csigaház, fényes kavics vagy különlegesen ritka fémdarabka, mint például az arany. És most jön az egész pénzhez fűződő kapcsolatunk lelke, a HIT. Az egész társadalomnak HINNIE kell abban, hogy az a csigaház, kavics vagy akármi ténylegesen értéket képvisel. Ha biztos lehetek abban, hogy azt a csigaházat, amit a búzámért kapok cserébe, a vargánál be tudom tudom cipőre cserélni, akkor nem kell sajt után kajtatnom. Csak csigaházakat kapok a búzámért, amit később bármikor, bármire elcserélhetek. A hit mellett egy fontos feltétel még az is, hogy ezek a csigaházak tényleg nagyon ritkák legyenek. Ha a tenger kimos a partra egy halom ilyen különleges csigaházat, elértéktelenedik, és senki nem fogja elhinni, hogy a nálam lévő csigaházakért én rengeteg búzát adtam cserébe.”
Ok, láthatóan leegyszerűsíti életünket a pénz. Ami azonban a fenti gondolatmenetből nem derül ki, az a pénz értéke. Tegyük fel hogy csak a kis közösségünk, csak a falun belül akarjuk pénzünket fizetésre használni. Mivel a csigaházak nem túl egyediek, ezért mi egy érmét fogunk bevezetni, ami teljesen egyedi. Ezt az érmét nevezzük fabatkának. Gyártunk ezer darab fabatkát. Ez az ezer fabatka a falu összes kunyhójának, minden megtermelt búzának, minden elkészített cipőnek, minden előállított sajtnak, vagyis a falu teljes vagyonleltárának az ellenértékét mutatja. Hogy mi éppen hány fabatkát ér, az a teljes vagyonleltárhoz viszonyított arányát fogja mutatni. Mivel az ezer fabatka és a vagyonleltár közé egyenlőségjelet tehetünk, pontosan tudni fogja minden falubéli, hogy mekkora értéket képvisel egy darab fabatka. Mondjuk egy fabatkából tudok venni egy zsák krumplit. A falu vezetője kedveskedni akar a népnek, ezért nyomtat még ezer darab fabatkát, amit szétoszt a számára kedves emberek között. A megjutalmazott boldogan megy a gazdaboltba, hogy vegyen két zsák krumplit két fabatkáért. Azonban nem lett több krumpli a faluban attól, hogy kétszer annyi fabatka kering az emberek között! Mivel a vagyon mos már nem ezer, hanem kétezer fabatkára oszlik szét, teljesen logikusan az egy zsák krumpli is pont két fabatkát fog érni. Vagyis azzal, hogy megkétszereztük a forgalomban lévő fabatkákat, pont kétszer annyiba fog minden kerülni. Ezt úgy hívják hogy infláció. Nem a krumpli lett több, csak a fabatka.
A fenti egyszerű példa egy nemzetgazdaságra pont ugyanúgy igaz lesz. Csak egy kicsit nagyobb számokkal. De a működési mechanizmus ugyanaz. Egy nemzeti valuta értékét az ország vagyona fogja meghatározni.
Akkor most már meg tudjuk nézni, hogy mennyi pénz, hány forint volt forgalomban mondjuk 2010-ben, amikor hősies fülkeforradalommal szeretett vezetőnk kézbe vette a kormányrudat.
A Magyar Nemzeti Bank által közölt hivatalos adataiból kiolvasható, hogy 2010-ben a magyar nemzeti vagyont 11 300 milliárd forint ellenértéke képezte le.
11ezer. A 11-es számot már mi is el tudjuk képzelni.
Nosza, kérdezzük meg, most mennyi nemzeti valuta van forgalomban?
46 354 milliárd.
És még csak most kezdődik az igazi osztogatás és költekezés.
Bár e nagy számok legtöbb olvasómat elriasztják, azért a 11 és 46 még elég könnyen befogadható. Vagyis a mai forint negyed annyit ér mint 16 évvel ezelőtt.
Ez a negyedannyit érő forint pontosan visszatükrözi az ingatlanárakat. Nem az ingatlanok értékelődtek fel olyan szintre, hogy ma már össze sem mérhető egy bérből élő ember jövedelmével. Ez a jövedelem csökkent ekkorát. A fenti példával a korábbi 1 fabatka = 1 zsák krumpli mára 4 fabatkára emelkedett. Nem a krumpli lett több, hanem a fabatka ér kevesebbet.
Persze az agyhalott választópolgárokkal el lehet hitetni, hogy az osztogatással szeretett népének kedveskedik imádott vezetőnk. Én még 15. vagy 16. havi nyugdíjat is tudok ígérni. Hiszen ma már nyomtatni sem kell ennyi papírfecnit, csak hozzáírni egy 0-t bármely számla végéhez. Az már az állampolgár egyéni szocproblémája, hogy a 17. havi nyugdíjából nemhogy egy zsák krumplit, de még egy liter tejet sem fog tudni megvenni…
https://tradingeconomics.com/country-list/money-supply-m2?continent=europe
https://tradingeconomics.com/hungary/money-supply-m2