Az evolúció, a természetes kiválasztódás szigorú szabályrendszere mentén működik. A folyamatos harc az erőforrásokért csak a verseny győzteseit jutalmazza. A folyamatos fegyverkezési verseny vadász és áldozat között nem áll meg egy pillanatra sem. Ha az áldozat menekülése egy tizedmásodperccel rosszabb az üldözőjénél, akkor a DNS fehérjelánca nem a szaporodásban játszik szerepet, hanem a vadász energiaszükségletét fogja fedezni. A vadász sem állhat le a támadó stratégiái fejlesztésével, mert ha éhkoppon marad, az ő DNS-e sem az utódjaiban fog tovább fejlődni.
A természet már csak ilyen. Kíméletlen és igazságtalan.
A homo sapiens sapiens ebből fejlődött, a génjei is évmilliók alatt a túlélésért folyó harcban edződtek. Ugyanakkor megjelent a tudat. A tudat és vele együtt az empatikus képesség. És pont ez az empátia emelt ki bennünket az állatvilágból.
A szeretet az állatvilágban is ott van minden utódgondozó egyedben. Az utódok védelmezése egy nélkülözhetetlen genetikai program, ami nélkül az adott faj kihalásra van ítélve.
Az önzetlen szeretet, azonban már abszolút emberi fogalom. A másik élőlénnyel szemben tanúsított lemondás abban az esetben is, ha ezzel a saját túlélési esélyeit is lerontja az egyed, már csak az emberben található. Ez pedig nem a vérünkben van. Ez egy olyan kulturális örökség, amit a környezet ad át a világot megismerő emberpalántáknak.
Ezt hirdeti a legtöbb vallás, erre alapszik a civilizációnk.
Fejlett nyugati társadalmakban, illetve a generációk óta a felső tízezer tagjai között is megbecsült értékként mutatható fel a közösség felé tett felelősségvállalás. A családi örökségként kapott tanulási és fejlődési lehetőség a nemesi családok sarjait is némi alázatra neveli és a vagyonnal járó hatalom és az értelmiségi lét felelősségét az ország iránt.
Persze a legtöbb ilyen adományozás nem a keresztényi értékek valós megjelenését tükrözi. Az alapítványokba tolt vagyonok adómentessége, valamit az adakozással járó médiamegjelenés további profitnövekedést tud eredményezni.
A legtöbb kapitalista állam fennen hirdeti — elég álszent módon — a kiszolgáltatokkal való törődést. Miközben azok kizsákmányolása az egész vagyonnövekedésnek az alapja.
Az USA állampolgárai használják fel a bolygó erőforrásainak aránytalanul nagy részét. Ilyen gazdasági és katonai fölény is azzal a felelősséggel jár, hogy a „világ csendőrei” és látványosan segítik az elmaradott országokat.
E fölény lassan elfoszlóban van és ezzel együtt a tolerancia-szint is sokkal alacsonyabbra zuhant. Hiába élnek tízszer jobban, mint a világ többi állampolgára, ezt az életszínvonalat nem hajlandók alább adni.
Az amerikai szavazók egy olyan embert emeltek a fejük fölé, aki kerek-perec az önzésre épít.
Minden támogatást azonnal visszatartott.
Most kilépett az UNESCO-ból.
A leállított segélyszállítmányok megmaradt készleteit, amit már az adófizetők pénzéből bevásároltak, 500 tonna élelmiszert elvettek az éhező gyerekek szája elől, és 100 ezer dollár költséggel elégették.
Nem tiltakozik felháborodottan Amerika népe. Valószínűleg még örülnek is a keménykezű elnöknek, aki meg meri lépni ezeket.
És az érvelés is darwini: a dzsungel szabályai mindenkire vonatkoznak. Az erősebb kutya…
https://edition.cnn.com/2025/07/16/politics/us-destroy-500-tons-us-taxpayer-funded-food