Tegnap gyönyörű, kiránduló idő volt. 65 ezer ember tüntetésen fejezte ki nemtetszését egy ország szétverése, az oktatás földbe döngölése ellen. Gondoltam rátok. De már belefáradtam, unom. Az ősz színei és hangja megkísértettek és elcsábítottak minket. Büszke lettem volna ha veletek vagyok, de az életembe több szépséget és kevesebb haragot kell most bevinnem, hogy helyreálljon az a bizonyos egyensúly.
És nem bántam meg.
Szép helyen, szép időben, azokkal akiket szeretek. Ennyi kell a csodához.
Nem készítettem egy fényképet sem. Csak hagytam, hogy minden pillanat, minden kép elbűvöljön, és beégjen a retinámba, letárolódjon a kisagyban.
Ha képeket akarok, rákeresek. Például:
https://welovebudapest.com/hely/sorrento-sziklak
Jutkában több kreativitás van, nem csak körülírni tud egy érzést. Olyat alkot, amire ha ránézek, érzem az ősz hívogatását. Ránézek és érzem, hogy jó látni, jó tapintani, jó hogy egy bolygón élhetek például egy ilyen bokorral.
