Egy szombati beszélgetés során Péter barátom sok érdekességet mesélt életükről és világnézetükről. Határozott véleménye van szinte mindenről, elvei alapján igyekszik élni és a gyerekeket is így nevelni. A jó humorral előadott történetei között megállt egy kifejezésnél. A „hitelből nyaralás” fogalma kiverte nála a biztosítékot.
E két szóban benne van az egész fogyasztói társadalom kivonata. Az eladósodás, a jövő felélése. Egy pillanatnyi, most azonnal elérhető röpke élvezetért a szabad lélek adósrabszolgaságba hajtása. Egy kilátástalan jövő, ami már nem hordoz mást, csak e pár nap élményeinek vezeklését, és élethosszig tartó robotot, hogy munkámmal duplán fizessem vissza e meggondolatlan döntésem ellenértékét. A fogyasztói társadalom „szerezd meg most, azonnal” és a „mert megérdemled” szlogenjei mélyen betalálnak az emberi lélekbe.
A biológiai egyedek viselkedése, a dawkinsi önző gén fogalmat követve persze semmivel nem különbözik ettől. A természetben zajló folyamatos harc a korlátozott erőforrásokért nem a stratégiaalkotásnak kedvez. Amit most, itt, azonnal nem teszek magamévá, azt elvesztettem, a konkurenciáé lesz, eltűnik, elkorhad, de semmiképp nem kalkulálhatok vele a későbbiekben. Ez a stratégia nélküli, pillanatnyi helyzetkihasználás azonban minden változást a végletekig sodor. Egy invazív faj megjelenése a terület teljes felélésével, az ott élő őshonos fajok kipusztulásával jár.
Rengeteg példa mutatja a természet működési modelljét. A Szent Máté-sziget rénszarvasai ékes példával szolgálnak. A sziget háborítatlan magányában vastag zuzmóval borított senkiföldje volt. Majd az emberek vittek oda néhány rénszarvast, hiszen a rénszarvas szereti a zuzmót, hadd legelésszenek ott. Az állomány pár ellési ciklus után, exponenciálisan növekedve, hamarosan 6000 állatra növekedett. Kiirtották a zuzmót a szigeten, majd a szarvasok is elpusztultak. A természetben nincs olyan bölcsesség, amit mi annak hívunk. E szót — ahogy a stratégiát is –, csak mi, emberek találtuk ki.
A földtörténet során élt fajoknak mintegy 99,9%-a kihalt. Ez azt jelenti, hogy a valaha élt fajok nagy többsége már nem él ma a Földön. Az evolúció során folyamatosan történik fajkihalás, de időről időre bekövetkeznek tömeges kihalási események is, amikor a fajok nagy százaléka pusztul ki rövid idő alatt. A most zajló hatodik kihalási hullám a Földön most brutálisan terjeszkedő invazív fajnak köszönhető. Az antropocén megnevezéssel illetett földtörténeti kor a bolygó élettörténetében egy nagyon picinyke szakasz. Bár a földfelszínen nagyon rövid idő alatt okozott óriási változásokat, Gaia CV-jében ez csak egy egysoros bejegyzésként fog szerepelni.
Míg a természetes szelekció az állatvilágban gyors visszacsatolással azonnal helyreteszi az egyes elszabadult folyamatokat, addig az emberi társadalom próbál keményen szembemenni vele. Becsontosodott ideológia és kulturális gyökereinket nem tudjuk magunk mögött hagyva, alkalmazkodni naponta változó életkörülményeinkhez. A génjeinkben tárolt önzés és a kultúránkban gyökerező büszkeség, az emberi felsőbbrendűség, a „sokasodjatok és szaporodjatok” dogmái elég jól behatárolhatóan meghatározzák a faj túlélési lehetőségeit.
A nyolcmilliárd túlfogyasztó csúcsragadozó is pont annyi bölcsességgel bír, mint a rénszarvasok. A faj kihalásának végnapjaiban legnagyobb erőforrást a fajtársak kipusztítására készült fegyverek gyártására fordítja, a saját életterének elpusztítását pedig a végletekig fokozva felgyorsítja azt a folyamatot, hogy végre Gaia egy új menüpontot írhasson CV-jében.