„Történelmet azért tanulunk, hogy tanuljunk elődeink hibáiból”
Gyermekkorom még arról szólt, hogy a vasfüggöny keleti oldalán, elzárva a fogyasztói társadalom értékeitől, a hiánygazdálkodás és a gondoskodó állam által rendelkezésünkre bocsájtott javakkal kellett megelégednünk. A hidegháború végnapjaiban lettem fiatal felnőtt, ami azt jelentette, hogy a nyugati fejlett technológiai termékek még COCOM-listán voltak, vagyis olyan szankciókkal büntettek bennünket, amivel elzártak minket a versenyképes nyugati ipar vívmányaitól.
A saját utak keresése rengeteg kreatív megoldást is eredményezett, azonban összességében inkább konzerválta a hazai tudásbázis alacsony színvonalát. Egy jó példa, hogy az én szakmai vizsgámon a 30-40 évvel korábbi elektroncsövek jelentették a tételek jelentős hányadát, megemlítve, hogy már léteznek félvezetők is, mikor a nyugat-európai piacokon már hódított Sinclair Research otthoni számítógépe, a ZX81.
A kreatív megoldásokhoz olyan polihisztorok kellenek, akik több tudományban is kellő ismeretek birtokában vannak. Ehhez egy magasabb szintű, átfogó látásmód szükséges, ahol a komplex rendszerekre folyamataiban is rálát az ember. Ez a tulajdonság néhány kiváló hazai szakember számára az amerikai szürkeállomány agyelszívó importjának célcsoportját jelentette. De összességében a vasfüggöny leomlása és az igazi, piaci verseny a hazai munkaerő többségének az elbocsátást, a munkanélküliséget vagy jobb esetben a kedvezményes nyugdíjazást vagy egy megbundázott leszázalékolást jelentett.
Azonban a technikai forradalom a polihisztorok végét is jelentette. Ma már nincs olyan ember, aki minden tudományágban képes lenne középszintű tudásanyagot elsajátítani. Megcáfolhatatlan igazság, hogy aki mindenhez ért, az igazából semmihez sem.
A civilizációnk a szakosodásra, a specializációra alapszik. Függünk egymástól, függünk az összes olyan technológiai vívmánytól, amit már elődeink feltaláltak, megvalósítottak és mások üzemeltetnek. Minél inkább elszigetelődik valaki ezektől a lehetőségektől, annál kevésbé hatékony megoldással tud eljutni, ha egyáltalán eljut oda, ahová fejlett konkurenciája. Példaként szokták a vésővel és kalapáccsal, a tűző napon küszködő rabszolga és a nagy teljesítményű, légkondicionált erőgépben ülő légkalapácsos erőgép vezetőjének eredményeit összevetni.
A világgazdaság mára oda jutott, hogy az egész bolygón szétoszlanak az egyes iparágak. A termelések már csak egy-egy helyen folynak, mert például egy chipgyártó üzem felépítése és üzemeltetése nem tud rövid távon nyereségessé válni.
A Boing repülőgép alkatrészeinek beszállítói jól bemutatják, miképp kapcsolódnak egymáshoz egyes iparágak:
Egy ilyen szerteágazó kereskedelmi lánc közepébe engedtek most be egy ilyen félőrült, politikai analfabétát. Mint jósolni lehetett, a kereskedelmi vámok már induláskor a tőzsdék meredek zuhanását hozták.
Gondolom Trump is ott tanult történelmet, ahol én és még nem is hallott elődje, Hoover elnöksége alatt hozott, Smoot és Hawles szenátorok nevével fémjelzett vámtarifákról.
https://en.wikipedia.org/wiki/Smoot%E2%80%93Hawley_Tariff_Act
Az óriási politikai politikai ballépés akkor is gyakorlatilag az amerikai gazdaság drasztikus bezuhanását, a viszontvámmal élő partnerek elszigetelődését és közvetve egy világháború kitöréséhez is vezetett.
Nincs új a nap alatt: a görbék nem a fellendülés reményét mutatják. A Trump által „Liberation Day”-nek, azaz a Felszabadulás napjának nevezett szigorítás félelmetes hasonlóságot mutat a majd’ 100 évvel ezelőtti eseménnyel.