Megszületett. Valóban egy kis csoda.
Rengeteget kellene írnom, de csak zokogni tudok.
Tényleg ennyi szenvedés és fájdalom kell minden élethez?!
Biztos hosszabb lesz a bejegyzés, de egyelőre csak próbálom leengedni ezt a lelki feszültséget, és elhinni, hogy mindenki rendben van, jól érzik magukat.
Nagyon vártuk mindannyian! És gyönyörű!!!!!!!! A fájdalmakat meg feledtetni fogja, mert ő maga a csoda!
Gratulálok gyönyörűséges unokátokhoz! Jakab csodálatosan szép kisbaba. Legyen boldog, sikeres élete! Panni bizonyára “elfelejti” a hosszú vajúdás kínját, annyi öröme-örömük lesz kisfiukban.
Nem merek most Panninak közvetlenül írni, hátha sikerül nagyot aludnia-pihennie.
Szeretettel gondolok rátok, puszi mindenkinek Edit
Nagyon kedvesek vagytok, igazán jólesett a sok szeretettel kapott támogatásotok!
Hiába mondtam Jutkának, hogy most már rendeződik egy kicsit az életünk és talán egy kis nyugalom is várható. Látható, hogy még most sem ismerem az Anyák igazi empatikus képességeit. Az igazi aggódás csak most kezdődik: eszik? nem eszik? kakilt? nem lázas? alszik? mi ez a csönd? jaj, le ne essen! …
ma olvasom, 4 hét múlva, mert mivel írtad feljöttem a blogra hátha rőla is írsz.
Igen, most kezdődik az életre szóló kaland és aggódás. Ez utóbbit muszáj józanul csinálni. Hisz neki, a ti kis csöppségeteknek, Jakabnak is megvan a maga útja, sorsa. Ő is megtanul vigyázni magára ahogy mi. Vagy nem 🙂
Boldog karácsonyt és nagypapaságot! szeretettel
Nagyon kedves vagy, köszönöm a jókívánságokat! Próbálkozom, hogy valahogy szavakba formáljam azt az érzést, amikor ez a kis emberpalánta a karjaimban hever. A szentimentalizmusom azonban a kor előrehaladtával olyan mértékben elhatalmasodott már, hogy az “Igazából szerelem” is megkönnyeztet. Jakab minden megnyilvánulása viszont olyan szeretetcunamit vált ki bennem, hogy képtelen vagyok ezt leírni vagy megfogalmazni…