Demokrácia megteremtésének több feltétele is van. Ahhoz hogy a döntésben résztvevő tagok a számukra legoptimálisabb utat megtalálják kellő mennyiségű információra és az információ feldolgozására képes gondolkodó szervvel kell rendelkezniük. Ezt a szervet, az agyat, genetikai úton, születéskor kapjuk. Azonban az információ elsajátításához tanulás szükséges és a döntés meghozatala is egy fejlett, gondolkodó agy meglétét feltételezi.
Egy szabadgondolkodó, liberális családban sem működhet a demokratikus döntéshozatal. Ha a család hirtelen egy szabadon felhasználható összegről dönthet, akkor a 4 éves gyermek az egy mázsa Milka csokival szemben nem fog egy minőségi angol nyelvtanfolyamra szavazni. A szülőnek pont az a feladata, hogy az ismeretei birtokában racionális és az ok-okozati összefüggések tervezésével valamilyen szinten előremutató döntést hozzon. A döntés minősége egyenes arányban lesz a rendelkezésre álló információ mennyiségétől. Egy 4 éves agy még nem rendelkezhet elég tudással a helyes döntés meghozatalához. Elvileg a szülei azonban már biológiailag felnőttek és képesek utódokat nemzeni. A döntéshez szükséges információbázis azonban nem evolúciós szükséglet így a szülők döntése sem feltétlenül a legideálisabb lesz gyermekük számára.
Az egész társadalomra kiterjedő döntések meghozatala olyan mennyiségű információ feldolgozásával hozható csak meg amit szerintem egy ember már nem képes elsajátítani. Az ökológia bonyolult kapcsolatrendszerébe is még csak most kezdünk némi bepillantást nyerni, és a legnagyobb jó szándékkal meghozott döntéseknek is csak döbbent ámulattal figyeljük a következményeit. Hogy lenne képes egy szavazópolgár egy döntés következményeit teljes mélységében átlátni?
Nem hiszek a demokráciában.
Persze jogos az érvelés, hogy a képviseleti demokráciában a döntést nem az egyes szavazók hozzák. A szavazó dolga “csak” annyi, hogy néhány kiválasztott személynek bizalmat adjon.
Azonban e személy, személyek kiválasztása vajon milyen opciók alapján történik? A döntés előkészítésben mely információk milyen súllyal fognak szerepet játszani?
El kell hogy keserítselek, a választói döntésben a szimpátia, a megjelenés, a beszédképesség elsődlegesen meghatározó tényezők.
Ezért nem hiszek a demokráciában.
Tudom hogy közhely, de igaz az a tény, hogy az ember a tudás birtokában egyenes arányban bizonytalanodik el és döbben rá a megismerés határaira és saját tudásának kicsinységére. Amiből adódik a kételkedés és kizárja a magabiztos fellépés esélyét. Tehát minél többet tud annál kevésbé alkalmas vezető szerepre. Ugyanez fordítva is igaz, ami minősíti a politikusokat.
Ezért nem hiszek a demokráciában.
A tanulás egy elég hosszú folyamat. Mire egy ember feltölti az elméjét annyi információval ami bölcsebb döntések meghozatalára teszi képessé, a szervezete és az agya fölött is eljár az idő. Egy idős, egészségügyi problémákkal terhelt ember döntéseit nagyban befolyásolni tudja a saját teste. Egy fontos diplomáciai tárgyalást, ahol milliók sorsa dől el, egy hasmenés képes rövidre zárni.
Ezért nem hiszek a demokráciában.
Az ellenzék a legutóbbi választásnál rengeteg embert mozgósított, hogy jelen legyenek a szavazatok megszámlálásánál és ne tudják meghamisítani az eredményeket. Annál nagyobb volt a döbbenet az eredmények értékelésénél. Nem állíthatjuk, hogy csaltak a választásokon. A választási törvény és a propaganda esélytelenné tette bármilyen kihívó győzelmét. A demokratikus választásokon a nép akarata érvényesült. A népé, akiket Európa legdrágább tűzijátékával és egy futball-győzelemmel egyszerűen meg lehet venni. Az a mélyszegénységben élő, törött szemüveges, fogatlan szerencsétlen is arra szavazott, amit a földesúr mondott, hátha bejuttatja egy kis közmunkára, talán még egy kis krumpli is leesett a “helyesen” kitöltött ív bemutatásánál.
Hát ezért nem hiszek a demokráciában.
Lehet hogy én vagyok túl cinikus, de az első szabad választás óta soha nem adtam le a voksomat bárkire úgy, hogy tiszta szívből szerettem volna a jelöltemet és 100%-ban bizalmat helyeztem volna.
Hiába is próbáltam valamilyen ésszerű előtanulmányokkal, programok olvasásával a döntésemet előkészíteni.
Szinte mindig csak “valaki ellen” szavaztunk, hogy leváltsuk az éppen aktuális hatalmon lévőt.
Hát ezért nem hiszek a demokráciában.
Az internet adta lehetőségeket is a kellő tőkével rendelkező, éppen hatalmon lévők tudják kihasználni. Minden nap újabb és újabb lehetőségeket használ ki az a néhány óriásvállalat akik az információkkal és adatbányász technológiákkal rendelkeznek. És ezek az információk nagyon jól felhasználhatók a szavazók manipulálására. A Google például a felhasználói előzmények alapján a saját mesterséges intelligenciára épített algoritmusai segítségével valóban nagyon jó ajánlatokat képes felkínálni, szinte úgy érezvén hogy kitalálta a gondolataimat. Olyan kapacitással rendelkeznek már, amely több milliárd ember nyomon követését és viselkedését képes tárolni és feldolgozni. A szabad akaratról és a választás szabadságáról a marketingpszichológia már sokkal többet tud és csak a tudatlanok élnek abban a tévhitben hogy döntéseikben semmilyen szerepet nem játszik a médiából áradó információ- és reklámáradat. Ha elfogadjuk hogy az internet gurujai ilyen szinten képesek minket manipulálni akkor ezt egy értelmes társadalom akár a saját javára is fordíthatná. Minap olvastam a Google bejelentését arról hogy több milliárd okostelefon használó készülékét — pontosabban annak mozgásérzékelőjét — felhasználva olyan földrengésjelző hálózatot fejlesztett, mellyel képes a földrengéseket előre jelezni. Ez azért jól megmutatja hogy a bigdata, azaz az óriási mennyiségű adathalmaz feldolgozása milyen lehetőségeket adott a kezünkbe.
Mi lenne ha ezt a tudást fel tudnánk használni saját társadalmunk haladásának korrekciójában is? Ha egy ilyen mesterséges intelligenciának betáplálnánk Magyarország jelenlegi gazdasági, katonai, politikai helyzetét, az ukrán háborút, a nemzeti valutánk extrém inflációját, az energiaárak megtízszereződését és az összes létező adatot ami a magyar lakosság jelenlegi állapotát modellezni képes, akkor nagy valószínűséggel nem azt a végeredményt hozná az algoritmus, hogy ebben a helyzetben a legoptimálisabb lépés a vármegyerendszer visszaállítása, kisbírók és nemzetes főispánok címeinek deklarálása.
A nyílt forrású közösség számomra egy csodálatos ideológiát valósít meg. Képes az emberi tudást olyan szinten összevonni, amiből hihetetlen megoldások és technológiák születnek.
A linux nyitott forrású közössége most már letarolta az internetet. A szerverek 90% a Linuxon fut, a social media és a kereső szerverek motorháztetője alatt a szabad közösség alkotásai dübörögnek. Az androidos okostelefonok mindegyike szintén linuxon, vagy annak valamilyen klónján fut. Még az Apple is egy nyílt forrású unix klónozásával tudott kellő biztonságot teremteni készülékeinek.
El tudom képzelni hogy a nyílt forrású közösség által karbantartott adatfeldolgozó rendszer képes lenne egy ilyen mesterséges intelligenciát megalkotni. Egy olyan döntés-előkészítő rendszert létrehozni, ami sokkal racionálisabb és több ember számára előnyöket biztosító döntéseket tud hozni.
Egy ilyen algoritmus sokkal nagyobb adattömeg birtokában messze megelőzi egy idős, fáradt, egészségügyi problémákkal küszködő politikus döntéshozatali képességeit. Vagy akár az én képességeimet és a többi félanalfabéta, celebfigyelő, sorosozó kétharmad kompetenciáját.
Azt azonban nem tudom, miként lehetne elfogadtatni embertársaimmal egy ilyen gép ítélőképességét? Hogyan tudná bárki belátni a gépi intelligencia győzelmét a gyarló emberi agy fölött? Egyáltalán mikor duzzadna akkorára ez az algoritmus, hogy már egy ember sem képes átlátni a teljes működését? Rengeteg kérdés merül fel és még több kétség az elgondolásban. (Ezt csak azért írtam, hogy a hatodik bekezdésre utaljak saját tudásszintemmel 🙂 🙂 )
A kérdést azonban érdemes napirenden tartani. Ha a Google, a Facebook, az Apple kemény dollármilliárdokat lát benne, akkor nem biztos, hogy nekünk a döntést rájuk hagyva kell sodródni, hagyva magunkat beterelni maguk alá…
Biztos, hogy az algoritmus, mivel sokkal több információja van, mint az egyes ember agyának, elvileg jobb döntéshozatalra képes.
De nem a képesség és a tudás hiányával van baj a döntést hozók esetén.
A mai garnitúra sem olyan buta, mint amennyire elvetemült.
Az algoritmus nem akar uralni, sem meggyőzni és évekig a nyakadon ülni, sok pénzért azt csinálni amit akar. Ha majd erre programozzák (persze fogalmam sincs, hogy ez lehetséges-e), szerintem ugyanolyan értelmetlen döntéseket fog hozni.
A mai társadalmakban élők, talán éppen a hihetetlen mennyiségű információ miatt nem akarnak gondolkodni, szeretnék készen kapni a jó életmódot, a jó politikai választ, ahogy szeretik készen kapni a hamburgert, mert egyszerűbb és tisztább, mint otthon fasírtot gyártani (ahol darálod a húst, gyúrod a kezeddel, pfuj, és még mosogatni is kell, majd elrakodni). Nem egyszerűbb a “csili-vili” Mekibe bekapni félóra alatt aztán futni ki tudja miért és hová?
A demokráciában a fenti nem gondolkodó választók vannak többségben és ez független az iskolai végzettségtől, a tudásszinttől. Közép- és Kelet-Európában a társadalmakban az alattvalók vannak többségben. Az alattvaló nem szeret gondolkodni. Hogy számukra milyen élet adatik meg, az annak a politikusnak álló embertömeg erkölcsén múlik, aki az adott országban az adott pillanatban rendelkezésre áll.
Az már egy más történet, hogy nálunk most miért éppen ez a banda van hatalmon, de ennek levezethető oka van.
Lehet, hogy a közösségi média, csak ugyanazt a szerepet tölti be a mai emberek életében, mint a középkorban a vallás. Megmondja mit higyj, mit szeress, milyen véleményed legyen, hogyan élj (jól) stb. Vagyis amit írsz, ahhoz a kulcs szó az általad írt értelmes társadalom. De nem lettünk attól feltétlenül értelmesebbek társadalmi szinten, hogy már majdnem mindenki írástudó. Mert nem az a baj, hogy nem fogja fel, vagy érti az információt, akár azt is, hogy manipulálják, csak nem érdekli, mert így kényelmesebb.
Igen, talán pár olyan józan tudós kellene, aki látja a mesterséges intelligencia által uralt világ veszélyeit, hogy ezt az intelligenciát az emberek kárára lehet még tovább hasznosítani, és a nagyvállalatok döntéshozóit meg tudná győzni, hogy haszon is csak addig van, míg van fogyasztó ember, mert a papucsállatkává silányított egy bites agyú ember nem tud fogyasztani…
Pingback: Genetikusan alattvalók – Tusiblog
Pingback: Mesterséges intelligencia – Tusiblog
Pingback: Likvid Demokrácia – Tusiblog
Pingback: Oppenheimer – Tusiblog
Pingback: Jordán Ferenc – Tusiblog