Mentsük meg a Földet! Óvjuk a természetet! Sorban durrogtatják rám a teljesen értelmezhetetlen jelszavakat. Mostanság a “degrowth”, a “nemnövekedés” vált olyan bűvszóvá, amit isteni igeként elrebegve próbálkoznak némi médiafigyelmet kiharcolni a mikrofonállvány előtt álló közszereplők. Én is korábban már felvetettem a kérdéskört.
A Föld erőforrásait elhasználtuk és megújulásra való képességét már messze túlhaladtuk. Ilyen fogyasztás mellett 20 bolygó sem lenne elég. A kapitalizmus tarol és mindent maga alá gyűr ezen a 44 ezer kilométer kerületű sárgolyón. A szabad versenyre épülő modell lényege a növekedés. Az egész földi élet a versenyre és az erőforrásokért folytatott harcra alapszik. Az evolúció a túlélésért folytatott kíméletlen harcról szól. A zsákmányállatnak a rejtőzködésben, a menekülésben folyamatosan versenyben kell maradni, ha szeretné génjeit továbbadni utódainak. A verseny többi szereplőjére ez ugyan úgy vonatkozik: a ragadozó is éhen hal, ha nem fut egy picivel gyorsabban a prédánál, vagy nem dolgoz ki olyan stratégiát, amivel túl járhat az áldozat eszén. A Földön élt fajok 98%-a mára már csak emlék. Ha lenne egyáltalán, aki emlékezne arra a több ezer éve eltűnt csigára, amit megnevezni sem tudunk.
Több ezerrel nagyobb lehetne földi élővilág változatossága, ha a fajok meg tudnának állapodni egy békés együttélésben, és egy párduc sem futna gyorsabban mint a zebra. A játékelmélet azonban nem a szabálykövetőknek kedvez. Aki egy kicsit nagyobbat harap a közjóból, jelen példában egy picit gyorsabb lábakat örökít utódainak, azt az utókor invazív fajként fogja elkönyvelni. A természetes ellenség híján Ausztráliában elszaporított nyulak biztosan nem hallottak a nemnövekedésről. Millió példa igazolja a játékelméletben megfogalmazott tétel igazságát.
De mi a helyzet az ösztöneit meghaladó, tudatos emberrel?
Vajon mi képesek vagyunk-e összefogni valami közös cél érdekében és lelassítani, netán megállítani a vesztünkbe rohanó terjeszkedésünket? A környezetére legnagyobb terhelést jelentő csúcsragadozó, az ember túlszaporodásának mi fog gátat szabni? Az állam minden adózó állampolgár forintjára pályázik. A hadsereg az elmúlt 6000 évben korlátlan számban volt felvevő piaca a golyófogó emberállatnak. Az ideológiát ehhez megteremtette az egyház. Az a katolikus egyház, ami a harmadik évezredben is kiátkozza azt, aki a családtervezés ördögtől való fogalmát a szájára veszi.
De hagyjuk is az ideológiát! Nézzük a nemnövekedés gazdasági alapjait! A piacok, amik kiszolgálnak egy kört, megélhetést adnak egy-egy szegmensben tevékenykedőknek, miért kötnének egymással meg-nem-támadási szerződést. Ha valamit egy kicsit jobban tudok a szomszédomnál, akkor olcsóbban, magasabb színvonalon tudom kiszolgálni a keresletet, tehát el fogom szipkázni a vevőket a konkurenciától.
Nézzünk egy egyszerű és sarkított, de konkrét példát: megtakarításaimból veszek egy ingatlant. Az ingatlan kiadásával bevételhez jutok, egy kicsit jobban élhetek. Az első év után, miután boldogan leadóztam a bevételemet, láthatóan az ingatlant “lelakták” a bérlők, szükségessé vált egy felújítás. Ki kell festeni. Semmi gond, van két kezem, majd kifestem. Elmegyek a barkácsáruházba, veszek egy vödör festéket meg egy ecsetet és kész is. A festék és az ecset árát majd hozzáadom a bérleti díjhoz. A gazdag szomszédomnak tíz ilyen ingatlanja van. Ő is kifesti magának. Elmegy a festéknagykerbe és féláron vesz tíz vödör festéket. Egy ecsettel le tudja festeni mind a tízet. Ő is beleszámolja a bérleti díjba a festék 50%-os árát és az ecset árának egy tizedét. Ennyivel olcsóbban tudja kiadni, miközben nem lesz kevesebb a bevétele nálam. A két egyforma, frissen kifestett ingatlan közül, melyikre lesz nagyobb kereslet? Igen, az olcsóbbat még gyakrabban fogják kivenni, még nagyobb bevételhez jut és nagyon hamar ajánlatot fog tenni az én egy szem ingatlanomra, amit nem tudok “ár alatt” bérbe adni. Persze csak akkor, ha még van szomszédom, vagy már őt is felvásárolta egy ingatlanforgalmazó multi…
A kapitalizmus — aminek már a nevében is benne van a nagyság, a növekedés –, pont olyan lehetőséget teremt a “nemnövekedés” megvalósítására, mint az oroszlánfarm a vegán étrend demonstrálására.
Egyetértek, de annyi mindent kitaláltunk már, ami nem volt kódolva a rendszerbe, értem ez alatt, hogy miért pont azt fedezte fel X vagy Y. Így lehet, hogy ez az elméleti kérdés is meg fog oldódni.
Itt van a robotok kérdése. Ha elárasztjuk velük a világot, mi emberek feleslegessé válunk a munkaerő piacon. Nem lesz bevételünk, nem tudunk fogyasztók lenni, hiába növekedik a kínálat hála a robotok termelékenységének, nem lesz kereslet, mert mi nem tudjuk megvenni a szolgáltatásokat és a termékeket. A robotok nem fogyasztanak. Vagyis mi értelme őket a gazdaságban használni hisz nem fognak profitot hozni, csak túltermelést? Az nem fogja okozni a nem növekedést? hisz nem lesz miért növekedni.
Mindenesetre most ezen törpöl a közgázos világ fele. Ahogy a kereket, a gőzgépet, a telefont és a távírót, majd a rádiót, a kütyüket és robotokat feltalálták valakik (az elsőt és az utolsó kettőt nem tudom kik:)) szerintem ezt is lesz akik megoldják.
Pingback: Közlegelő – Tusiblog
Pingback: Magyar narancs – Tusiblog