Mindannyian emlékszünk Bástya elvtárs arckifejezésére, mikor megkóstoltatták vele a magyar narancsot.
Vajon milyen motiváció rejlik, rejlett a magyar narancs megteremtésében? Mi értelme van szinte elképzelhetetlen erőket, energiákat és rengeteg pénzt beleölni a magyar narancs termesztésébe? Alapvető gazdasági ismeretekkel is könnyen belátható, hogy tizedannyi energiából azt kell termelni, amire alkalmas az éghajlatunk és kellő tudással rendelkezünk annak előállításához. Ha rengeteg, szép almát tudunk termelni, azt a világpiacon értékesítve, majd a bevételből narancsot vásárolva, sokkal egyszerűbben juthatunk narancshoz. Azoktól megvásárolva, akiknél lehet, és akik tudnak is narancsot termeszteni.
Az előző okfejtésnek egyetlen sarkalatos feltétele van: egy működő világpiac.
Az előző posztokban mind az oroszok, mind az amerikaiak anyaországbeli fejlesztéseikről írtam. Mindkettő nagyhatalom – felismerve a globális ellátási lánc függőségeiben rejlő kockázatot – óriási erőket mozgósít a hazai ipar és mezőgazdaság fejlesztésére. Védővámokkal és állami szubvenciókkal igyekeznek egy virtuális vasfüggöny mögötti létre berendezkedni.
A termékek szabad áramlásában már se Putyin, se Biden nem bízik.
A Covid megjelenését több szakértő megjósolta. 8 milliárd ember, 8 milliárd irányba mozog. Emberek, élelmiszerek és mindenféle termékek folyamatos mozgásával ideális terepet adunk egy új vírus vagy szuperbaktérium gyors szétszóródásához.
Az ismeretlen támadó ellen egyetlen ellenszer van, a karantén.
Nem olyan régen volt, amikor hajnali kettőkor, amikor a lehető legkevesebben voltak az angyalföldi éjjel-nappali Tescóban, vegyvédelmi felszerelésben, ipari szemüvegben, gumikesztyűben próbáltam az otthoni készleteket felhalmozni. Majd hazaérve a kertben levetkőzve, mindent agyonfertőtlenítve, egyesével adogattam be a “zsákmányt”.
Nem tudtuk mi ez, hogyan terjed és mennyire veszélyes. Szerencsére az ellátási lánc, kisebb-nagyobb döccenőket leszámítva, azért nem akadt el. Senki nem szomjazott vagy halt éhen a lakásában. De azért sokat tanultunk belőle.
Ugyanez országok között is hasonlóan működik. Tételezzük fel, hogy bármi oknál fogva megáll a kereskedelem az egyes államok között. Ha nincs árumozgás, akkor az áruk ellenértékét jelentő pénz jelentősége is értelmét veszíti. Az összes számla, részvény, állampapír csak egy virtuális fogalommá oszlik szét. Csak az marad, ami helyben van és elérhető. A kriptovaluták egyik pillanatról a másikra értelmüket vesztik. A pendriveomon tárolt bitcoinokkal pont annyi tojást tudok szerezni, mint egy birtokomban lévő 500 millpengős bankjeggyel. Nem, nem a Mad Max apokaliptikus képeivel rémisztgetlek. Egyszerűen csak átértékelődik minden a környezetünkben.
Az erőforrásokról
A fogyatkozó erőforrások maradékai felértékelődnek.
Afrika ásványkincsei ma a nyugati világ befektetőinek multicégei birtokában vannak. Azonban ez a tulajdonjog most is csak úgy érvényesíthető, hogy korrupt, helyi kiskirályokat ellátnak pénzzel és fegyverekkel. Az ENSZ és a civilizált Nyugat is félrenéz a szudáni népirtásnál, vagy a törzsi háborúk borzalmas képeit látván. A világ semmilyen erőforrást nem áldoz arra, hogy a nemzetközi jognak érvényt szerezzen. Aki a kongói kobaltbányánál gépfegyverek felügyelete mellett küldi le a mélybe a gyerekeket dolgozni, az részesülhet a kobalteladás bevételeiből.
Az európai autós pedig nyugodt lelkiismerettel, büszkén nyomja meg a Start gombot elektromos autójában, abban a biztos tudatban, hogy ő aztán mindent megtett a fenntartható világért. Nem akarja tudni, hogy az a feneke alatt elhelyezett tonnányi akkumulátor hogyan állt össze, milyen kobaltelektódák működtetik a rendszert.
A bányák, a termőföldek felügyelete lesz a tényleges vagyon. Hiába a tulajdonlap, adásvételi szerződés, alkotmány vagy nemzetközi jog. Ezek mind csak valami fiktív, elvont fogalmak maradnak ott, ahol az “erősebb kutya b.szik” elve érvényesül. A világ őrült fegyverkezésbe kezdett. Az államok költségvetési kereteiből nagyobb részt szánnak a honvédelemre. De a fegyverexpo vásárlói között nagyobb számban voltak jelen a magánhadseregek. E katonai szervezetek a multivállalatok tőkeerejére építve – az államok fölött – mindenféle jogrendet mellőzve biztosítanak felügyeletet egy megnevezett tulajdon kisajátításához vagy védelméhez. Ki foglalkozott a rohingyák kiirtásánál a házuk adásvételi szerződésével? Néhány könnycsepp legördült pár empatikus civil szeméből a World Press fotókiállítás képei előtt. Persze ha a rohingyák egy olajmező fölött éltek volna, akkor bizonyára a NATO hadtestjei óriási médiafelhajtás közepette védték volna az emberi és demokratikus jogokat. De aki se kobalttal, se olajjal nem rendelkezik, az ne pampogjon emberi jogokról! Ez van.
Az ukrán termőföldek és kiaknázatlan gázmezők fölötti ellenőrzés megszerzése sem tűnt rossz ötletnek Putyin részéről. Amikor Krím elfoglalásával kontrolt szerzett a Fekete-tenger felett, gyakorlatilag semmilyen retorzió nem követte. Néhány látszatszankciót felmutatva, komolyan senki nem konfrontálódott a Barátság-kőolajvezeték túloldalán ülő diktátorral. Egy villámháborúval értékes területekkel növelni az orosz befolyást ezek után nem tűnt rossz befektetésnek. Az ukránoknak azonban vannak gázmezői és képesek exportképes gabonát termelni, nem úgy mint a rohingyák. A civilizált Nyugat itt már azonnal felhördült, a lebombázott óvodák képeivel megnyerve a választók támogatását.
Nincsenek illúzióim, nem a metróalagútban szoptató anya miatt küld a gazdag Nyugat pénzt és fegyvereket az ukrán fronton harcolóknak. Egyrészt önvédelemből, hogy távol tartsa a terjeszkedni vágyó diktátort a határainktól, másrészt a terület gazdasági potenciáljainak jövőbeni kiaknázásának reményében. A szoptató anya képe pedig minderre felhatalmazást ad a választók részéről.
A jogról
A jog, azaz a törvények csak egy társadalmi csoport elméletileg létező eszmerendszerként működhet. Az elmélet csak abban az esetben realizálódhat, ha a végrehajtói hatalom rendelkezik annyi erőforrással, hogy a törvényeknek érvényt szerezzen. Valamint ez a végrehajtói hatalom elég motivációval rendelkezik a tényleges beavatkozáshoz.
Minden napra jut valami olyan hír, ami egy-egy népcsoport vagy terület számára a jog és törvények egyik pillanatról a másikra érvényüket vesztik. A törvénytisztelő Hegyi-Karabah állampolgárai – nem minden előzmény nélkül – azonnali jogfosztás áldozataiként, kisemmizve próbálnak menedékjogért folyamodni a környező államokban. A nincstelen emberek jogbiztonsága miatt semmilyen nemzetközi szervezet nem lépett, néhány konzerv és takaró odaküldése után nyugodt álomra hajthatta a fejét a nyugati segélyszervezetek e területért felelős aktivistája.
Az örmények, ukránok és rohingyák jövőbe vetett bizalma teljesen hibásnak bizonyult.
Stratégia
Minden tervezés, kalkuláció arra az alapvető tételre épít, hogy a változások olyan mértékűek lesznek holnap is, amilyen változásokat megéltünk tegnapról mára.
Ha a folyamatok teljesen más irányt vesznek, minden prekoncepció szétzuhan, az értékrend pár nap alatt teljesen átalakulhat.
A növekedésre építő kapitalizmus fenntarthatatlansága mindenki számára egyértelmű. Nem véletlenül próbálják a fenntartható fejlődés üzenetével, mint a szemünkbe szórt csillámporral elterelni a figyelmet a valóságról.
A világ minden állama a GDP folyamatos növekedésének versenyében küszködik a talponmaradásért. A százalékos növekedés matematikája azonban elemi iskolai szintű gondolkodással is gyorsan kalkulálható. Ha minden évben csak 5% növekedést produkál egy gazdaság, az 30 év múlva már majd’ ötszörös fogyasztást fog eredményezni. (Ugye a kamatos kamat fogalma elég egyszerű: 1,0530)
https://tusiblog.hu/nemnovekedes-ujra
Mit tudok én tenni? Mit tehetek azért, hogy szeretteim is egy boldog, teljes életet élhessenek meg? Mi a feladatom? Van feladatom? Kell-e foglalkoznom a holnappal?
Kell-e narancsot ültetnem, ha szeretnék holnap is narancsot enni?