Hallgatok egy tudósítót, akinek sikerült bejutnia a kétévente megrendezett párizsi fegyvervásárra.
Több, mint kétezer gyártó ad itt el fegyvereket minden országból érkező delegációnak. Néhány nap alatt 100.000 látogató fordult itt meg. Soha nem látott érdeklődés övezte a kiállítást és vásárt. A gyártók sem számítottak ekkora vásárlóerőre. Minden idők legnagyobb eladásairól beszél minden szakértő. A gyártói kapacitásokat már előre 5-6 évre lekötötték. Óriási fegyverfelhalmozás zajlik minden állam és hadsereg részéről. Hivatalosan Izrael, mint a legnagyobb kiberfegyver-fejlesztő, nem jelenhetett meg az expón, a palesztin népirtás miatti szankciók következtében. De ugye a pénz beszél…. Először csak ad-hoc mozgó standokkal jelentek meg a látogatói térben, de az esemény végén már több milliárd dolláros(!) üzletek köttettek a kipás üzletemberekkel.
A világ őrült fegyverkezésbe kezdett.
A technika, a drónok, a mesterséges intelligencia, az ember nélküli automata fegyverek iránt volt a legnagyobb kereslet. Az ember nélküli fegyverek tömege már az űrből jelent fenyegetést, pontosabban minden állam védelmi eszközként definiálja ezeket. Az űrfegyverek kezelésére Amerika külön hadtestet állított. A “Space Force” állománya háromszor annyi katonából áll, mint a teljes magyar haderő.
A távirányított háború fejlesztése azért sok morális kérdést vet föl, amin már egyszer én is elgondolkoztam itt: https://tusiblog.hu/autok-es-fegyverek
Mi történt a világban? Mi változott?
Pont öt évvel ezelőtt kaptam meg szülinapomra Steven Pinker 600 oldalas könyvét.
“Tényleg darabokra hullik a világ? A haladás eszméje idejétmúlt? A harmadik évezred emberi állapotának ebben az elegáns körüljárásában a kogníciókutató és közéleti értelmiségi Steven Pinker arra biztat bennünket, hogy szemléljük kissé távolabbról a véres főcímeket és a romlásról szóló próféciákat, mert ezek csak a pszichológiai hajlamainkra játszanak rá. Ehelyett nézzük inkább az adatokat: hetvenöt meggyőző grafikon segítségével Pinker megmutatja, hogy az élet, az egészség, a jólét, a biztonság, a béke, a tudás és a boldogság terén is egyre jobb a helyzet, és nemcsak Nyugaton, hanem világszerte. Ez a haladás nem valamilyen kozmikus erő eredménye. A felvilágosodásnak köszönhetjük: a meggyőződésnek, hogy az értelem és a tudomány előmozdítja az emberiség felvirágzását.”
A szerző egy olyan pozitív világképet fejt ki – statisztikai adatokkal alátámasztva –, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy a média természetéből adódóan sokkal több negatív hírt publikál. Ebből a ma embere viszont azt szűri le, hogy az egész világ élhetetlen, csak háborúk, balesetek, gyilkosságok és katasztrófák sorozatos borzalmaiból áll. Pedig valójában a mi generációnknak egy történelemben soha nem látott biztonságos, békés és fejlődő környezet adatott meg. Pinker a könyvben bebizonyítja, hogy eljött a történelem vége. Nincs több háború, nincs több népirtás.
Akkor ez a könyv engem is megfogott, nem csak Bill Gatest.
A könyvet 6 évvel ezelőtt írta. A Covid és az ukrán háború előtt, amikor ennek az őrült fegyverkezésnek és új hidegháborús helyzetnek még az előszele sem látszott.
Óhatatlanul eszembe jut Csehov fegyvere. Az ismert dramaturgiai eszköz, aminek a lényege, ha a színpadon megjelenik egy pisztoly, akkor annak el kell sülnie, vagyis semmi nem lehet felesleges a darabban. A felhalmozott fegyverarzenál sem fogja ott rozsdásodva kivárni jól kiérdemelt helyét a hadtörténeti múzeumban.
Mit tudnak az egyes államok vezetői, ami ilyen értelmetlen és óriási kiadásokba hajtja az adózók által összegyűjtött költségvetést?
Bízzunk benne, hogy a csehovi hagyományokat felrúgva, pont azzal fognak meglepni minket, hogy a pisztoly érintetlenül ott fog heverni akkor is, amikor legördül a függöny…
Pingback: Magyar narancs – Tusiblog