Skip to content

Intel

A világon a legnagyobb chipgyártó az amerikai Intel. A számítógépek négyötödében az Intel által forgalmazott mikroprocesszor dolgozik. Persze egy ilyen nagy multi még nagyobbat szeretne kiharapni a piacból, ezért a chipgyártás mellett komplett alaplapokat és számítógépeket is árul. Ehhez olyan viszonteladókat támogat, akik nem csak a marketing vonalat viszik, hanem szépen hangzó ún. rendszerintegrátorként a cég termékeinek teljes palettájából állítanak össze a megrendelőnek komplett csomagokat. Húsz évvel ezelőtt magam is ilyen viszonteladóként több helyre építettem és szállítottam eredeti, amerikai Intel szervereket. A stabilitás, megbízhatóság és még pár jól hangzó szlogen a mai napig az egekben tartja a gyár termékeinek árát. Akkortájt történt, hogy egy szerver építéséhez rendeltem a hazai képviselettől egy Intel alaplapot. A hazai képviselővel jó viszonyban lévén, hátravitt a raktárba. “Vigyél helyette CsingCsangCsong kínai cuccot!” – szóhoz nem jutottam, hogy pont ő ajánl nekem valami ismeretlen kínai gagyit. Aztán megmutatta: az Intel az alaplapjait (is) egy kínai üzemben gyártatja. A gyártósor napi 16 órában készíti az eredeti, amerikai Intel termékeket. A műszak végén azonban “elfelejtik” lekapcsolni a gyártósort: a maradék 8 órában gyártja tovább ugyanazokat a termékeket. Amit aztán féláron CsingCsangCsong fedőnév alatt árulnak. Biztos számoltak az Intelnél is ezzel a veszéllyel, azonban az olcsó kínai munkaerő, a munkavédelmi és környezetvédelmi előírások teljes hiánya olyan exraprofitot hoz, ami ellensúlyozza ezt a bevételcsökkenést.

Az Intel példája nem egyedi. Gyakorlatilag az amerikai ipar szinte a teljes gyártását már távolkeletre vitte. Ami az amerikai gazdaságot olyan szinten kiszolgáltatta az ázsiai beszállítóknak, amit már stratégiai problémaként kezel az USA kormánya is.

Ahogy Moszva próbál leválni a globális kereskedelmi függőségeiről, ( amiről itt írtam: https://tusiblog.hu/moszkva-es-csucshegy), úgy az amerikai szenátus is megszavazott egy óriási összeget arra, hogy hozzák haza a chipgyártást amerikai területre. Joe Biden amerikai elnök írta alá az amerikai félvezetőipari beruházásokat ösztönző, “Chips and science act” nevű jogszabályt, mely összesen 280 milliárd dollárnyi állami dotációt nyújthat az iparágban befektetni kívánó helyi és külföldi vállalatok számára. Ez több, mint amit az elmúlt 30 évben összesen erre a célra fordítottak!

280 000 000 000 dollár. Az kb 112 000 000 000 000 magyar forint. Körülbelül ennyi a teljes magyar gazdaság éves összes termelésének az értéke.

Ezt a pénzt gyakorlatilag egy az egyben megkapja az Intel. Vagyis az Intel cég részvényesei. Azok a befektetők, akik nem hajlandók lemondani a távolkeleti gyártás extraprofitjáról, most az amerikai adófizetők pénzéből ajándékba kapnak ennyi pénzt. Nem nagyon sajnálom az amerikaiakat, de azért ott is azok a kisemberek és alkalmazottak dobják össze ezt az összeget, akik nem tudnak a Kajmán-szigeteki adóparadicsomban bejegyzett off-shore cégen keresztül adómentességet kieszközölni.

Ha olvastad az állampapírokról (https://tusiblog.hu/allamkotveny) írt bejegyzésemet, akkor ez is talán elgondolkoztat.

A kapitalista társadalomban ez egy teljesen normális momentum.

Elképzelem, hogy a teljes magyar lakosság, munkások, parasztok, autógyárak, erőművek, minden magyar dolgozó egy évig csak azért dolgozik, hogy néhány Intel-részvényes ennyivel gazdagodjon…

1 thought on “Intel”

  1. Pingback: Magyar narancs – Tusiblog

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük