Tegnap egy csodálatos kirándulást szerveztünk a Julianus kilátóhoz. Valóban fantasztikus látvány az egész dunakanyart így felülről belátni.
Az új autóút elhalad a gödi akkumulátorgyár mellett. Az emlékezetemben élő összeszerelő-csarnok helyett egy óriási megakomplexumot láttunk. Elmagyaráztam, hogy miért húzom föl az ablakokat és zárom le az autó szellőzőrendszerét. A gyár folyamatosan idegméreggel szennyezi nem csak a talajt és a felszíni vizeket, de a levegőt is.
És pont mikor hazaérek egy hír fogad, miszerint a gyár további területeket szerzett és jelentős bővítést terveznek oda.
Miközben a magyar médiában eltussolnak minden adatot, a koreai(!) K-news is felháborodott cikkben adta hírül, hogy a gyár több mint 80 000 kg idegméreggel fertőzte már meg az európai lakosságnak e kis szegletét!
A gyár négyszer annyi ivóvizet használ és alakít át mérgező, használhatatlan veszélyeshulladékká, mint egy 100.000 lélekszámú város.
A dél-koreai társadalmat és gazdaságot egy kicsit demokratikusabbnak és átláthatóbbnak gondolom a kínainál. Gondolom a kínai kommunista párt hatósugarában működő termelőegységre még kevesebb környezetvédelmi előírás vonatkozik. még kevesebb információ áll rendelkezésre a veszélyes anyagok állapotáról. Szóval az építendő kínai akkumulátorgyárak a gödi többszörösét fogják hányni magukból.
Gödön rendszeresen mérgező hab bugyog fel a csatornából, mert nem bírja ezt az extra terhelést.
A kötelezően előírt mérőkutakat már 8 éve betemették, se a gyárnak, se a hatóságnak semmilyen rálátása nincs arra vonatkozólag, hogy mi és milyen mennyiségben ömlik bele a Dunába. Pont ott, ahol a budapesti lakosság teljes vízellátását biztosító kutak vannak. Azt a vizet issza az a gyermek is, akire most a legnagyobb szeretettel gondolok.
(Mindenképp be kell szerezni oda is egy víztisztítót)
Pont most gondolkodtam az ingatlanokról és lakhatásról. A gödi ház szüleim életenergiájának szinte egészét felemésztette. Minden pénz, minden szabadidő, rengeteg kemény, fizikai munka került abba a házba. Egy teljes életet felemésztett a családiház birtoklásának vágyálma. Ahol most magzatra veszélyes hab bugyog az utcán. És szellőztetni sem szabad, mert csak magasabb lesz a lakásban a vegyszer koncentráció. Nem tudom milyen ingatlanárak lehetnek most arrafelé, de én biztosan nem szívesen költöznék egy ilyen helyre. Nagyon valószínű, hogy az itt árult ingatlanok még a beépített építőanyag árát sem fedezik.
De legalább az itteni ingatlan árából most elköltözhetnek Sóskútra, vagy Debrecenbe vagy a többi többszáz épülő akkumulátorgyár környékére…