Minap visszavittünk pár könyvet a könyvtárba. Azzal mentem, hogy most tényleg nem hozok semmit, mert csak frusztrál, hogy tornyosulnak az olvasnivalók. De egy kicsit körbenézni azért nem tilos.
És akkor a kezembe került Ő. Az első oldalakat elolvasva átjárt az érzés, hogy Gros pontosan megfogalmazta az én életfilozófiámat. Ez az. Igen.
Olvasd el és kitalálod miért érzem magaménak e szavakat:
A gyaloglás nem sport.
A sport technikák és szabályok kérdése, számoké és versengésé, amelyhez hosszú tanulás szükséges: elsajátítani a testtartásokat, belsővé tenni a helyes mozdulatokat. Aztán, sokkal később, jön az improvizáció és a tehetség.
A sport a helyezésről szól: hányadik vagy? Milyen az időd? Milyen az eredményed? Mindig győztesekre és legyőzöttekre oszlik, mint a háború – van rokonság a háború és a sport közt, amelyből a háború a becsületét, a sport pedig a szégyenét nyeri: az ellenfél tiszteletétől az ellenség gyűlöletéig.
A sport természetesen a kitartás értelméről, az erőfeszítés ízéről, a fegyelemről is szól. Etikáról, munkáról.
Egyben dolgokról is: seregszemlékről, látványosságokról, piacról. Teljesítményekről. A sportnak szüksége van médiaceremóniákra, amelyeken ott tolonganak a márkák és bálványok fogyasztói. A pénz elárasztja, hogy kiüresítse a lelkeket, az orvostudomány, hogy mesterséges testeket hozzon létre.
A gyaloglás nem sport. Egyik lábunkat a másik elé tenni gyerekjáték. Nincsenek eredmények, nincsenek számok, amikor találkozunk: a gyalogló el fogja mondani, melyik utat választotta, melyik ösvény kínálja a legszebb tájat, milyen kilátás nyílik erről vagy arról a hegyfokról.
Természetesen megpróbálták létrehozni a kellékek piacát: hihetetlen cipők, forradalmi zoknik, hatékony hátizsákok, nagy teljesítményű nadrágok… És természetesen megpróbálják belevinni a sport szellemét: ma már nem gyalogolunk, hanem „trekkingelünk”. Áramvonalas botokat árulnak, amelyek a gyaloglót egy valószerűtlen síelőhöz teszik hasonlatossá. De ez már nem tart sokáig. Nem mehet már sokáig.
A gyaloglás – nem találtak még ki ennél jobb dolgot arra, hogy lassabban menjünk. A gyalogláshoz két erős láb kell. Minden más fölösleges. Gyorsabban menni? Akkor ne gyalogoljunk, csináljunk mást: gördüljünk, csússzunk, repüljünk. Ne gyalogoljunk. Meg aztán a gyaloglásban egyetlen teljesítmény számít: az ég fénye, a táj ragyogása. A gyaloglás nem sport.
De ha az ember egyszer felállt, nem marad meg egy helyben.