Igaz, hogy nincs dokumentálva, de IGEN, elemelkedtem!
Aki nem tudná, miről beszélek, annak elmondom:
Karácsonyra kaptam egy egy siklóernyő-tanfolyamot.
Persze ez csak egy 10 napos gyorstalpaló egy kis elmélettel és gyakorlattal.
Ma volt az első gyakorlat, a szemből nekifutás. Fönt voltunk a Hármashatárhegyen.
Az oktató kb. 10 percben megmutatta mit kell csinálnunk.
Mivel mindenki párban jött, nekem nem jutott segítő, így teljesen magamra voltam utalva.
Szépen kicsomagoltam egy ernyőt, beakasztottam a hevedereket, ráraktam a beülőt, becsatoltam a három pontos övet, ami benntart az ülésben
aztán ahogy láttam, nekifutottam a lejtőnek.
Kb. három lépés kell, hogy fölemelkedjen. Akkor neked pont háttal, 22m2 felület feszül a levegőnek.
Úgy ránt vissza, mint szar! De ekkor kell teljes erőből szaladni, hogy a kupola túlemelkedjen a függőleges fékezővitorlából siklóernyővé.
Persze dől el valamerre. Ott engeded ki egy kicsit a fékmadzagot és arrafele futsz, hogy legyen alatta levegő, ami megemeli.
De ez a hátad mögött van! Úgy kell hátranézni, hogy a kezedet közben nem mozgathatod, hiszen azzal pont berántod a zsinórokat és összeomlik az egész.
És közben amilyen gyorsan csak tudsz, szeded a lábad és próbálod az 50-100kg terhet megemelő ellenerőt legyőzni.
Futsz és közben húznak hátra…
Aztán egyre kevésbé bírsz a lábaddal erőt kifejteni, mert közben az ülés el kezd alattad emelkedni..
De csak futsz és cipeled a terhedet…
… aztán egyszer csak eléd ugrik egy csipkebokor 🙁
FÉK, FÉK FÉK!!!!
…késő.
Kisebb karcolások, fél óra bogozás, ernyőt összeszeded és a seggeden egy kis fotellel, a hátadon egy 20kg-os csomaggal baktatsz föl a lejtő tetejére.
A negyedik körnél már siklottam kb 3m-t, amire csak a “kezdők szerencséje” elemzést tudta az oktatóm mondani.
De siklottam! A föld fölött!
Az a kis büszkeségem is alábbhagyott, amikor az oktató mutatta, hogy ott az a srác már profi vizsgára készül és ott az lány mellette az oktatója.
És akkor a lány is nekifutott. Kicsit furcsán, olyan “hülyén” szedve a lábait. És akkor látom: műlábakkal fut!
És látva a csodálkozásunkat poénból elkezdett kiabálni: “Jaj segítség, hozzatok gyorsan egy tolószéket!”
Aztán földobta magát és már siklott is.
Ez a fénypontja volt a napomnak, mert utána az elcsomagolás kis napszúrással és teljes kiszáradással már nem volt olyan felemelő.
De holnap reggel ismét a levegő császáraként fogok hódítani.
Köszönöm szépen ezt az életre szóló ajándékot!