A címben jegyzett szó, amit túlélési torzításként fordítanak, egy magyar származású matematikusnak köszönhető. Wald Ábrahám, egy Kolozsváron született, zsidó felmenőkkel bíró zseni volt. A huszadik századi Európa azonban nem igazán a Tóra követőinek kedvezett, így ő is előbb-utóbb amerikai állampolgárként jegyezte be magát az emberi tudás nagy könyvébe.
A történet, ami az ő nevéhez kötődik, nekem annyira megtetszett, hogy egy bejegyzést igazán megérdemel.
A második világháborúban történt, hogy az amerikai hadvezetés, bár óriási pénzek fölött diszponált, azért mégsem volt végtelen a hadieszközökre fordítható összeg. Az amerikai bombázó repülőgépek már akkor is közel annyiba kerültek, mint amennyi a tömegüknek megfelelő mennyiségű arany. Minden elveszett, kilőtt és lezuhant gép elég nagy érvágást jelentett még az USA-nak is. Ezért felállítottak egy fejlesztőgárdát, hogy tegyék ezeket a gépeket biztonságosabbá és az ellenséges tűzzel szemben ellenállóbbá. Persze egy laikus számára logikus az a kérdés, hogy ha a gépek fekete dobozát meg tudják csinálni törhetetlenre, valamint tűz- és vízállóra, akkor miért nem így csinálják az egész gépet!?
Mindenesetre a fejlesztés iránya arra haladt, hogy ellássák ezeket a gépeket olyan páncélzattal, ami nagyobb túlélési esélyt ad mind a gépnek, mind az utasainak. (Ebből az „utas” élete itt másodrangú volt, hiszen egy fekete bőrű sorkatona azért közel sem összemérhető a súlyával megegyező arany árával.)
A főleg katonai szakértőkből álló csapat megvizsgálta a harcból sérülten visszatért gépeket. Egy nagyon alapos tanulmányban pontosan rögzítették, hogy a gép mely részei miként károsodtak, ami alapján a teljes hadvezetés a tábornokokig bezárólag elfogadta, hogy ezeket a részeket kell páncélzattal megerősíteni. Azonban az adózók pénzéért nagyobb felelősséget érző kormány a kolumbiai egyetemet is bevonta ebbe a projektbe. A csapatba így került be Wald Ábrahám. Átnézte a tanulmányokat és leállíttatta a már gyártásnak induló fejlesztést. Mivel tudta ezt megindokolni? A survival biasra, a játékelméletnek erre a speciális tételére hivatkozott. A teljes fejlesztésben résztvevők azokra a gépekre koncentráltak, csak azokat a gépeket vizsgálták, amik képesek voltak visszatérni. A többiről nincs információ. Ami pont fordított logikát követel: a vizsgált gépek még ezekkel a sérülésekkel képesek voltak visszatérni a bázisra. Azok a gépek, amik máshol kaptak találatot, egy sem tért vissza. Tehát pont ott kell megerősíteni a gépeket, ahol a tanulmány nem foglalkozik a védelemmel!
A gondolkodás és életszemlélet eme csodálatos példája engem annyira lenyűgöz, hogy igazán megér legalább egy bejegyzést a blogomon.
Arról sem megfeledkezve, hogy míg a világ magyarként emlékezik meg Wald Ábrahámról, addig szülőhazájában őt csak egy hontalan szárazlábúként jegyzik…