Skip to content

Árpád-kilátó

Tegnap olyan csodálatos, tavaszi meleg napsütés volt, hogy a fárasztó és zűrös nap után még egy kis erdei sétára vágytunk. A naplementéig még maradt annyi idő, hogy a budai hegyekben feltöltődhessünk. Rég jártunk a Kecskehegy – Csatárka területek felé a Szépvölgyi út végénél. Szeretem ennek az erdőségnek a mikroklímáját, a városba zárt erdő déliesebb növényzettel lep meg minket a civilizációból áradó hőkisugárzás miatt. A táj a Natura 2000 természetvédelmi terület besorolás védelmét élvezi. Ami egy demokratikus társadalomban azt jelentené, hogy a természeti kincsek minden pénz és hatalom fölött állnak. Az itt található élővilág olyan védettségben részesül, amit nem engedhet elpusztítani az emberiség. Erről szólna a természetvédelem. Azonban tudjuk, hogy a NER már az ősrobbanás előtt is létezett, a NER képviselői előtt még az atyaúristen és az univerzum törvényei is meghajlanak.

Az idő rövidsége miatt a Korda Villa felől próbáltunk a kilátóhoz vezető turistaútra rácsatlakozni. A Korda Villa pompája mára igencsak megkopott a környékén épült paloták fénye mellett. A hivalkodó szupergazdagság utca felé áradó kisugárzása olyan kisebbségi érzést indított bennem, hogy vártam a fegyveres embereket, akik kitessékelik az erre kószáló proletárokat a kerületből.

Az Árpád-kilátó is már csak egy ósdi, picinyke kőkunyhó a közvetlen mellette(!) épült márványpalota szomszédságában. De a gazdagságot bemutatni az szomszédban is felvették a kesztyűt és még nagyobb, még magasabb és még drágább palotával fogják a márványpalota büszke tulajdonosát lealázni.

A kilátó mellett épülő monstrum falai már most nagyobbak a Citadella szörnyű falainál is.

Mi pedig már az erdőtől elzárva, keressünk majd másik környéket, nehogy a durva szövésű nadrágunkkal összekaristoljuk a ház előtt parkoló Lamborghini különleges fényezését.

Persze azért még behatoltunk egy ponton az erdőbe, aminek a szépségét nem tudja elvenni semmi. A friss platán és gesztenyelevelek érintése, az éledező természet energiájában fürdeni olyan élmény, ami kisöpri ezeket a gondolatokat az ember fejéből.

Sikerült egy erdei siklót is megfigyelnünk, aki szúrós szemekkel figyelte a napozásában megzavaró telefonomat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük