Nem tudom emlékeztek-e még a csúcshegyi agyagos avar a 45 fokos lejtőn és a súlypont közti összefüggésre. Amiért erre visszatérek az a nordic walking. Eddig nem tudatosult bennem hogy valójában oda van szíjazva a kezem a bothoz, aminek a végén iszonyú kemény titán tüske feszít. Nordic walking egyik alapszabálya hogy ezt a tüskét keményen belevágod a földbe. Innentől kezdve nem a súly pontod kiegyensúlyozásával tartod magad egyenesbe, hanem alapból stabilan állsz mint egy asztal. A haladás is arra emlékeztet mikor beülsz egy négykerék meghajtású terepjáróba. Persze ehhez kellenek erős motorok az első meghajtáshoz is amit az én satnya felsőtestemmel inkább csak rásegítésnek neveznék.😀 De nagyon jópofa érzés amikor megcsúszik a lábad azaz kipörög a hátsó kerék de simán az elsővel felhúzod magad.
Nagyon tudom élvezni, ahogyan a meredek lejtőn valóban bele tudok kapaszkodni és felhúzni/tolni magam 💪🏻😉