A demokráciába vetett hitem már megrendült. Azonban a diktatúrák, a tekintélyuralmi rendszerek iránti ellenszenvem a cinizmusomnál is erősebb. Nagyra értékelem, ha valaki aktívan is tesz valamit azért, hogy megtörje a korlátlan hatalomra vágyók aljas menetelését. A göbbelsi propaganda-hadjárat egyik bázispontján az MTVA székház előtt lesátorozó, és éjjel-nappal a hidegben fagyoskodó Hadházy hősiessége azért élesen rávilágít arra az anomáliára, hogy egy nép által választott képviselő nem juthat be a közmédiának csúfolt intézménybe.
A péntek esti tüntetés és blokád ignorálására már semmilyen elfogadható mentséget nem bírtam magamnak felhozni. Jó melegen felöltöztem és a magam hetvenvalahány kilójával megpróbáltam a rendszer elleni tiltakozók kritikus tömegét gyarapítani.
Nem gondoltam, hogy ezzel megváltom a világot, de egy kicsit a lelkiismeretemet nyugtathatom, hogy legalább tettem valamit az általunk és mi generációnk által lerombolt, tönkretett országért. Jó lenne, ha nem csak a szégyen maradna, ha egyszer az unokám szemébe kell nézni.
Meghallgattam az előadókat, maradtam az esőben, vettem fáklyát, nevemet és arcomat adtam.
Részt vettem a jelképes blokádban, hogy derékbőségemmel eltorlaszoljam a hazugsággyár fizikai elérhetőségét. Azonban ez csak részben sikerült. Nem derékbőségem méretei akadályozták meg a teljes blokádot, hanem a rendőrség által gépjárművekből és egyenruhásokból felállított teljes útzár.
A lelkesedésem nem vett rá, hogy közelharcba kerüljek velük, a lángoló fáklyákkal érkezők felhalmozódtak a sorfal előtt. A fáklyámat átpasszolva, úgy gondoltam hogy az én társadalmi felelősségvállalásom eddig tartott, most már inkább valahogy el kéne innen menni. De a Bojtár utcát tényleg teljesen lezárták, így gondoltam majd egy bérrollerrel, kikerülve az egész területet, az óbudai állomás felé kijutok a Bécsi útra.
Találtam egy szabad rollert, aktiváltam és boldogan elindultam a rendőröket magam mögött hagyva. Mintha fiatalodtam volna 30 évet, és megint a rendszert védő karhatalom elől menekülnék.
Már jó messze elhagyva a helyszínt, paripám elkezdett csipogni, majd megállt. Na most meg mi van? Előveszem a telót, megnyitom az alkalmazást. “A szolgáltatási területet elhagytad! Tiltott zóna! A rollert sem parkolhatod itt le!” – Ó, hogy az a …
De hogy hol a zónahatár, az nem látható, mert ez a nagy piros figyelmeztetés nem bezárható, és nem látszik miatta az alatta lévő térkép. Ügyes!
Vissza nem mehetek. Itt nem hagyhatom. Ha tolom a cuccot, akkor csipog és fékez.
Mi lett?
Csipogva és fékezve egy órán át toltam, mire visszakerültem a Bécsi útra. És közben még ki is számlázta minden percét a szolgáltató.
Én így harcoltam meg a rendszerrel.