„Valami nagyon nyilvánvaló dolgot kell mondanom nektek.
Nem szabad feladnotok!
Ha úgy döntöttek, hogy engem megölnek, az azt jelenti,
hogy hihetetlenül erősek vagyunk.
Ki kell használnunk ezt az erőt, hogy ne adjuk fel,
hogy ne feledjük, hogy hatalmas erő vagyunk,
amelyet ezek a rossz emberek elnyomnak.
Nem vesszük észre, hogy valójában milyen erősek vagyunk.
A gonosz diadalához csak az szükséges, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit.
Szóval ne legyetek tétlenek!”
(Alexej Navalnij, 2022)
A tegnapi Kossuth-téri megmozduláson, bár egy szégyellem, de nem voltunk ott személyesen. Munka közben néztem/hallgattam a youtube közvetítést. Rengeteg fiatal arcot láttam. Több ezer ember néz szembe a hatalommal és az arcfelismerővel. Ők kockáztatnak. A társadalom, a közösség érdekében tesznek valamit, amibe saját idejüket, saját energiájukat teszik. Saját egzisztenciájukat veszélyeztetik, hiszen az orosz mintájú, totalitárius állam kiépülésének valószínűsége elég nagy. Azok, akik passzívan kivárják az események végkimenetelét, a játékelmélet szerint nyertesként jönnek ki az egészből. A kiépülő diktatúrában ők nem lesznek a büntettek kategóriájában. Ha mégis felszabadul az állam az oligarcha-maffia uralma alól, akkor viszont ők is pont annyit nyernek, mint a „harcosok”.
Ha azonban mindenki, egységesen lép fel, akkor szinte 100% a siker. A „mindenkihez” viszont bizalom kell. Minden embernek bíznia kell a többiek aktivitásában. Ha stratégiát kellene alkotnom, akkor a magyar társadalom összefogás-készségét és szolidaritásra való hajlamát jól ki lehet kalkulálni mohácstól, a fekete ruhás nővéreken át, egészen a kockás ingesekig. Ezt a problémát már rengeteg alkotás körüljárta, de azért olyan sok aspektusa van e kérdésnek, hogy mindig lesz olyan elgondolkodtató mozzanata, ami megmozgat valamit az emberi elmében.
Mi vitte vissza Navalnijt a hazájába? Hogy lehet az eszmét a saját életösztön fölé helyezni?
A Ma Este Színház last minute előadásai között találtam egy nagyon érdekes előadást. A darab a nézőket is bevonva, őket csoportokra bontva zajlik. Egy igazi pincerendszerben történnek az események, ahol több vallató-helyiségben interaktívan, élőben lehetünk részesei a kihallgatásoknak.
Az ítélet: halál
A XX. század eleji Oroszország fojtogató légköre nem is áll olyan messze napjaink valóságától. Kezdve az alapvető demokratikus értékek hiányával, a média leuralásán és a hírek megbízhatatlanságán át egészen a hatalmi eszközök egy kézben összpontosuló rendszeréig. Kiben bízhatok? Mit kockáztatok, ha kimondom a véleményem? Van bármi esély változásra?
A Leonid Andrejev „A hét akasztott ember története” című elbeszélésből készült színpadi adaptáció aktuálisabb nem is lehetne. A történet szereplői kisemberek, a társadalom különböző rétegeiből. Saját kilátástalan helyzetükből kifolyólag, elkeseredettségükben más kiutat nem látnak, minthogy egy merényletet terveznek a miniszter ellen. Az akciót a titkos rendőrség lefüleli.
Milyen sorsra számíthat egy, a hatalom által hazaárulónak kikiáltott állampolgár? Csakis a legbrutálisabb megtorlásra.