Jutka virágot locsol. A szekrény tetején lévő virágokat csak székre állva éri el. Ahogy a széket próbálja a szekrény mellé rakni, nekikoccan az asztalnak. Jana ijedten ül fel a kanapén, ahol eddig feküdt.
Jutka odahajol és próbálja megnyugtatni, miközben puszilgatja:
“Ne félj kicsi Jana! Hiszen soha nem bántottunk.
…
Na jó.
Egyszer tényleg rád szóltam…”