Mondta, hogy hol készült, de nem jegyeztem meg. Csak ennyit, hogy ott valahol. Nem azért örülök neki. Hanem mert Ő készítette. Nekem. Csodálatos. Az univerzum rendezetlenül szanaszét heverő atomjai, molekulái összeállnak itt nálunk papírrá. Meg festékké. Meg tintává. Ezen anyagszerkezeteken a Napcsillagunk látható fénytartományának bizonyos frekvenciái elnyelődnek, mások visszaverődnek. Így az általunk színeknek definiált fényhullámok a szemünk által számunkra információt hordoznak. És létezik a világegyetemben egy teremtés, aki képes ezeket a hullámokat úgy vezényelni, hogy én olyat lássak, amitől könnybe lábad a szemem. Mert ott van érzékelhetően benne a szeretet.
Persze lehet, hogy ezt csak én látom így.
Az sem baj.
Azért nekem készítette. Hogy én így lássam.
