A bolygónkon működő, általunk egyszerűen ÉLET-nek hívott jelenség egy nagyon speciális környezeti feltételrendszerben tud csak létezni. Ezek egyike a folyékony halmazállapotban lévő víz. A víz halmazállapot-változását pedig Anders Celsius svéd csillagásznak köszönhetően úgy határoztuk meg, hogy 0°C alatt jégként hivatkozunk rá, 100°C fölött, ahol forrni kezd és gázneművé alakul, azt mi csak gőzként emlegetjük. A DNS-alapú élet csak e két hőmérsékleti határ között működik, ahol a víz folyékony állapotban van jelen. Az univerzumban széttekintve, ahol a -273°C-tól a több billió°C-ig látunk hőmérsékleteket, a skálának ez csak egy nagyon-nagyon szűk szeletét jelenti. Azaz ha kiszemelek egy tetszőleges pontot a világegyetemben és megmérem a hőmérsékletét, akkor egymilliárdod sincs az esélye annak, hogy ott pont 0°C és 100°C közötti lesz!
De ez csak egy kis kitérő volt. A Föld felszínének kétharmada folyékony vízzel borított. Az óceánok és tengerek a víz nagyon jó oldószer képességei miatt, rengeteg oldott ásványanyaggal telítettek. A főleg sóval telített oldat sem alkalmas arra, hogy a szárazföldi élet működését biztosítsa. A növények csak a vegytiszta, homogén H2O-t szeretik, azaz azt, amiben nincs semmi feloldva. Ezt a fajta vizet mi csak desztillált víznek hívjuk. A magyar nép mélyen gyökerező drogfüggésének, amit mi pálinka-kultúrának hazudunk, jól ismert technológiája a párlatkészítés. Az oldatok különböző hőmérsékleten forrnak fel és alakulnak gőzzé, így jól elkülöníthetőek az oldat egyes összetevői. Alkoholos kitérőből visszatérve a vízre: amikor a víz légneművé változik, az oldott anyagait nem viszi magával. Az erősen sós vízből is vegytiszta H2O molekulák fognak a levegőbe gázként kikerülni, maguk mögött hagyva a minden szennyeződést és sót. Ez a párolgás lesz az, ami a szárazföldi élővilágot élteti.
Az általános iskolai környezetismeret tantárgy jól ismert ábrája szépen ábrázolta a víz körforgását.
Nem ennek a jelenségnek a magyarázata sarkallt egy poszt indítására.
Amit nekem ott az iskolában nem tudatosítottak, az egy nagyon fontos kitétel a rendszer működésében. Mégpedig az, hogy a felhők csak korlátozott távolságra képesek a tárolt vizet eljuttatni. Egy nagyobb hegyvonulat, egy szélörvény, egy naposabb területről felszálló légáram képes a felhőben tárolt vizet halmazállapot-változásra bírni, miáltal a felhőben tárolt víz csapadék formájában leesik.
Akkor hogy lehet, hogy óriási kontinensek közepén, a tengerparttól ezer kilométerekre lévő területek fölött is rendszeresen megjelennek a felhők és éltető vízzel látják el a területet?
Nem véletlenül adtam a bejegyzésnek a vízszivattyút. Szivattyú, ami több ezer kilométerre képes eljuttatni a vizet? Ráadásul napenergiával működik? Valamint oxigént is termel? Nem igényel semmilyen karbantartást? Ez már túl szép, ahhoz hogy igaz legyen. Pedig egyszerű a megoldás: erdő.
Egy fa naponta akár 4-500 liter vizet párologtat el a fotoszintézis során. Miközben megköti a levegő szén-dioxid tartalmát. Egy erdő jóval több vizet párologtat, mint egy hasonló területű sima vízfelszín. Az ágas-bogas levelek nagyobb felületen érintkeznek a levegővel, így nagyobb a párologtatás is. A tengerparttól nem túl messze lévő erdőség még a tenger felől érkező csapadékot tárolja és szívja fel gyökereivel, amit kipárologtatva új felhők vízutánpótlásáról gondoskodik. Mely felhők innen indulva a tengertől jóval távolabbra képesek vizet szállítani. A Kárpát-medence vízutánpótlása a körülöttünk lévő zöld területek aktivitástól függ! A fák szivattyúzzák így el az éltetű nedűt nekünk. A tarvágással lekopaszított hegyoldalak megállítják a vízszállítást, a folyamat elakad. Az alföldi gazdák meg egyre nagyobb számban szorulnak agrártámogatásra az elszáradt ültetvények miatt.
Az elsivatogosodott országunk így még nagyobb léptékkel halad az élhetetlen pusztaság felé.