Eddig tartott.
Szép hosszú, napsütéses nyárutó volt az idei. Eső is esett, nem száradt ki az erdő. Egy szomszéddal beszélgetve áradoztam az erdő szépségéről, a lombkoronák sárgás és bordó színeiről. “Na csak várd ki az első nagyobb fagyokat! Mind le fog esni.”
És tényleg.
De a lehullott levelekben gázolni is izgalmas. Megnyugtat, hogy ilyen klassz talajtakaró védi az erdő földjét.https://tusiblog.hu/avar-es-parlagfu
Azonban egy mélyen beivódott kultúrális stigma a lehullott levelet szemétként kategorizálja. A pázsit homogén zöldjét meghatározhatatlan mértani alakzatokban és kevert színekben megszakító foltok a REND ellen valók. A kertnek RENDEZETT kell lennie. Társadalmi elvárás.
Megszólnak a rendes emberek, hogy örülök a rigónak, aki a levél takarásában megbúvó kukacokra vadászik. A lehullott levél pont azokat az anyagokat tartalmazza, amit a fa gyökerei fognak tavasszal keresgélni a földben. Az a természet rendje. A mi rendünk szerint pedig a levelet berregő, benzines levélfújóval egy kupacba tereljük, majd a keletkezett benzinszagú füstfelhőben 1000 év alatt lebomló polietilén zsákokba gyömöszöljük, amit egy 40liter gázolajat elégető teherautóval begyűjtenek és “környezetbarát” módon megsemmisítenek. Valahol. Valakik. Az már nem az én dolgom.
Eljutottunk arra a szintre, hogy a kertvárosban már nem szabad a lehullott leveleket elégetni. Az őszi kertvárosra telepedő füst fojtogatásában a kertvárosi lét szépségeiről kissé nehezebb áradozni. A benzinmotoros levélfújó azonban civilizációnk sajátos jelképe. Nincs egyetlen mentség sem a létezésére!
Más gondolkozásra lenne szükségünk.
Egy példa, amit szeretek idézni. A rádióban hallottam, ahol betelefonálók különböző praktikákat javasoltak a pázsitot tönkretevő vakondtúrások ellenszereként. A savas oldatoktól, a mustárgázig és idegméregig, nem kihagyva a legkorszerűbb ultrahangos riasztók helyes telepítését, rengeteg védelmi eszköz széles arzenálja biztosítja büszke pázsittulajdonos szeme fényét. Míg egy betelefonáló engem nagyon megragadott. “Én nem csinálok semmit a vakondtúrásokkal. Büszkén szoktam mutogatni, hogy nálunk még a vakondok is jól érzik magukat…”
Jordán Ferenc gondolatait nagyon találónak érzem.
A természetet nem védeni, rekultiválni, helyreállítani kell! Csak békénhagyni.