A Virágosnyereg út kifut a 10-es útról, minden kedveskedés és mellébeszélés nélkül merőlegesen nekivág a Csúcs-hegynek. A hirtelen meredekké váló emelkedőn rendszeresen találkozni a teherautóról hátrazuhanó terhekkel. Kiborult sóder, megkeményedett betoncsík, de néha bútordarabok is tarkítják az úttestet. Az út mellett egy régi vízmosás marta árkot rejt az erdő. Valahol kb. két emelet mélységűvé csiszolta egy hegyi patakból akkor még zubogó víz. Ez a szakadék elég éles határt szab a testvérhegy felől érkezőknek, gyalog is kihívás rajta átjutni. A tanösvény egyik állomása egy réges-régi kőhíd, amin annak idején még állatokat is áthajtottak a vízmosás fölött. Az árok Testvérhegy felőli oldalán 50 éve felparcellázták az erdőt és tanácsi tulajdonban maradó hétvégi telkeket bérelhettek a munkásosztály szorgalmasabbjai. A terület mai napig csak egy ösvényen megközelíthető, az árok jól behatárolja a továbbmenni szándékozókat.
Itt bérelt telket Matyi barátom, akiről már egyszer megemlékeztem ebben https://tusiblog.hu/matyi-es-a-kekesteto a bejegyzésben. Ő mesélte az alábbi történetet.
Mivel páran bepróbálkoztak, hogy itt jussanak át a Csúcs-hegyre, ezért kitett egy táblát, hogy innen ne menj tovább, mert ott csak egy szakadék zárja le a továbbhaladást.
De az öntevékeny terület- és utcarendezésben azonban annyira kedvét lelte, hogy Janó-hoz hasonlóan, akiről itt https://tusiblog.hu/jano-dulo írtam, ő is névadóként szeretett volna az utókor számára valami maradandót alkotni.
Készített egy utcatáblát.
A táblán csak ez volt:
“A lenini út”
Ezt a másik tábla alá helyezte ki, ami ugyebár arról tudósított hogy ez az út nem vezet sehova.
Nem sok idő kellett hozzá, hogy megjelenjenek a ballonkabátosok és a hivatalban próbálják a reakciós ellenforradalmi tevékenység vádját ráhúzni.
Azonban elmondása szerint, ő ragaszkodott hozzá, hogy Lenin elvtárs iránti tiszteletéből szerette volna ezt az utcácskát ilyen néven bevezetni az utókor emlékezetébe.
Kapott egy figyelmeztetést közterület rongálás címén és hazazavarták.
Persze a táblákat leszedték és kihelyeztek egy hivatalos ZSÁKUTCA táblát, ami nagyon viccesen mutat az erdő közepén egy ösvény mellett. Mikor ideköltöztünk, még ott volt a régi, öreg tábla, ami akkor még ilyen volt. (Már a Google sem talált régi szabványú zsákutca táblát)
Ez a történet jutott eszembe, ahogy a vadszőlő lehulló, hihetetlen bordó levelei alól részleteiben már láthatóvá vált az a zsákutca tábla, ami már gondolom hivatalosan is szerepel valamilyen nyilvántartásban és talán már meg is kérdőjelezte valaki, hogy miért kell az erdő közepére kitenni ezt a táblát:
Pingback: Százszorszép vagy még többször – Tusiblog