Egy kamerának a működéséhez áramra van szüksége, amit egy dróton oda kell vinni neki. Ugyanakkor kell egy másik drót is, amin pedig a kamera képét el lehet juttatni oda, ahol figyelni szeretnénk a kamera által látott képet. A két kábel kihúzása a kameráig sokkal nagyobb munka és költség, mint a kamera felszerelése. A kábelek rondák ahogy lógnak a kamerából ezért be kellene vésni őket a falba, ahol ez megoldható. Szűk helyen a sarokban azonban ez tényleg nagyon macerás. Amikor kaputelefonozni jártam, több olyan helyen is megfordultam, ahol egy portás vagy biztonsági őr is figyelte a kapuforgalmat és a kamerákat. Egyik helyen láttam, hogy a kamera kábele, amit eredetileg a kamera fölé tervezett a kivitelező, belógott a lencse elé, a képbe. Senkit nem zavart, már megszokták. Milyen különleges esemény lenne az, ami a kábel kitakarásából adódóan nem lenne látható? Ha pont egy ember arca előtt van ez a fekete csík, a szeme és a szája között, egy kevés képzelőerőre van csak szükség, hogy egy orrot képzeljek oda. A hiányzó információt fejből hozzá lehet adni a látott képhez. Igazából nem lenne attól jobb a világ, ha nem lógna bele a kábel a képbe. Csak engem idegesített. Ott volt a létra, fölmentem és arrébb raktam a kábelt. Mivel tényleg senkit nem zavart eddig sem, ezt is ugyanolyan közönnyel vették tudomásul.
De mi ennek a történetnek a csattanója? Pont az a terület, ami nem látható. Ha fölszerelek egy darab kamerát, és a kábelt pont a lencse előtt viszem el, mit gondol róla megrendelő? Szerintem teljesen idiótának fog tartani. Joggal. Miért pont a kamera előtt kellett áthúzni? Ha eltervezem a cselekedetemet, fölrakom a kamerát azért, hogy később más helyen használhassam azt a képet, amit a kamera lencséje lát, akkor előre kitalálom, hogy miként fogom eljuttatni az információt a célállomásra. Végignézem, hogy hol és merre fogom vinni a kábelt. Ha az IQ-m nulla fölött van egy picivel, akkor nem a lencse előtt fogom vinni.
Ha idáig eljutottál az olvasásban, amit köszönök, már biztosan baromira unod, hogy mit lehet ezen a kérdésen ennyit rágódni. Nyilvánvaló hülyeséget minek ragozni?
Az emberi szem, pont úgy működik, mint egy kamera. A szemgolyó hátoldalán lévő idegek gyűjtik össze azt az információt, amit a szemlencse a szemgolyó hátoldalára vetít. A fénytan ezt camera obscura néven emlegeti.
A képfeldolgozás azonban az agyban történik, amit egy idegekből álló széles kötegen keresztül tud a szem elküldeni. Ez az idegköteg — mint egy kábel —, azonban pont a szemlencse és az érzékelő idegek között fut, miáltal kitakar egy területet. Pontosabban nem a kivetített terület mögött gyűjti össze a sok érzékelőideget, hanem magán a fényérzékelő területen.
Ezt hívják vakfoltnak. Senkit nem zavar csak engem. A nem látott területet az agy kipótolja és a tudat már nem is vesz tudomást a hiányzó részről.
Aki ilyen rendszert tervez, annak értelmi képességeit, már fentebb azt hiszem egész jól jellemeztem.
Az evolúciós fejlődés azonban több olyan bizonyítékot is szolgáltat, ami egy lassú, sok-sok tévúttal és zsákutcával tarkított változásáradatnak köszönhető.
Pingback: A polip szeme – Tusiblog