„Minden fontosabb annál, ami mindennél fontosabb”
Litkai Gergely volt a meghívott vendég egy informatikusoknak tartott összejövetel záróakkordjaként. A gyenge minőségű felvétel nem csak az érdektelenséget jellemzi, hanem a célközönség teljes értetlenségét is láthatóan visszaadja. Egy kis részlet az előadásból:
Gergő olyan gondolatokat fogalmaz meg, ami messze előtte jár az öltönyös urak világnézeténél. Láthatóan nem tudják hova tenni ezeket a szavakat.
„Azért dolgozunk, hogy elég fáradtak legyünk, és nehogy valóban kezdjünk valamit az életünkkel.”
Teljes értetlenség fogadja.
Én is még emésztgetem. Mikor nézünk már ki a buborékunkból?
Egy olyan mátrix elemei vagyunk, ami láthatóan működésképtelen.
Ha egy kicsit rendszerszinten próbálunk a földi civilizációnkra tekinteni, a bigpicture nem ad okot az optimizmusra. Ahogy Neonak is nehéz döntést kellett meghoznia. A mostani világunk olyan összetett rendszerekre alapul, ahol egy Covid vagy egy keresztbe fordult hajó a Suezi-csatornán is óriási leállásokat képes előidézni.
Az Európai Bizottság meg meri hirdetni, hogy mindenkinél legyen kéznél egy 72 órára elég túlélőcsomag. Pedig biztosan számoltak a várható pánikkal. Persze a kurucos magyar kormány szerint ez egy baromság. A ciprusi példa is mutatja, hogy elég egy technikai hiba a pénzügyi rendszerben és minden bolt bezár. Már nálam sincs készpénz, a telefonos fizetés annyira kézenfekvő. De csak egy egyszerű hálózati hiba elég ahhoz, hogy ne tudjak vásárolni.
Tegnap egy fél napom ráment, hogy egy routerben hibásan beállt bitet megtaláljak és kitaláljam miért vacakolt az egész könyvtári hálózat. Elindulok haza, és közben hallgatom a klubrádiót.
Dr. Stumpf-Biró Balázs beszél.
Honnan is ismerem? Uh, megvan. Az ő munkássága által került le a hályog a szememről és mutatott valami egész más, emberi utat. https://tusiblog.hu/melyalkalmazkodas/
Nehéz szembesülni a valósággal, ha egy hitrendszerben él az egész környezetem.
„Minden fontosabb annál, ami mindennél fontosabb.”
Nézed a mondatot és nem érted. Ez csak játék a szavakkal. Fuss neki újra:
„Minden fontosabb annál, ami mindennél fontosabb.”
Ezt körülbelül így fejti ki Stumpf-Biró. Részlet a beszélgetésből:
… a mindennapi dolgaink mindig elfogják vinni a fókuszt erről a témáról és ez valahol érthető is, mert így működik az ember. Hiszen a problémahalmaz amiről beszélünk, azt úgy hívják angol kifejezéssel, hogy Hyperobject. Ami egy akkora kupac, amivel érdemben egy ember nem nagyon tud mit tenni, ezért inkább frusztrálja és akkor inkább visszabújik a saját maga kis mindennapi világába. A munkatársam szokta ezt elmondani és szerintem ez egy nagyon fontos felvetés, hogy egy olyan dinamikusan változó környezetben élünk, ahol az embereknek az a tény, hogy egyáltalán fenntartsák a mindennapi életüket elvárja, hogy rendkívüli ütemben tekerjék a mókuskereket és erre koncentráljanak. Viszont így sem idejük, sem energiájuk, sem kedvük nem nagyon marad arra, hogy kinézzenek a saját buborékukból, megértsék a tágabb összefüggéseket és ahogy már beszéltünk is róla, az ezekből fakadó következményeket a jövőjükre és az életükre nézve. De ahogy az életünk évről évre rosszabbá és nehezebben megvalósíthatóvá, fenntarthatóvá válik, annál több időt és energiát és figyelmet fog elvonni az emberektől, hogy egyben tartsák a buborékokat, annál jobban kell tekerni a mókuskereket, annál kevésbé lesz idejük, energiájuk, kedvük, hogy kinézzenek a buborékokból és megértsék ezeket a dolgokat. Viszont soha nem volt még akkora szükség rá, mint ami akkor majd lesz. Tehát a jelenlegi világ egy nagyon kettős teher alá vonja azt az embert, aki hajlandó ezzel a témával foglalkozni, mert ameddig a mátrix működik, addig nem fog elengedni minket. Addig az adót beszedik és a kenyeret sem fogják szívjóságból utánunk dobni a boltban. De, ahogy szintén a munkatársam mondja, amikor egy ilyen változás bekövetkezik, akkor mindenki azzal fog ott állni, amije éppen akkor van. Márpedig, hogy akkor mije van, azt most, még itt az elviselhető periódusban tudja előállítani. És nem arra gondolok elsősorban kinek hány hold földje lesz, hanem arra, hogy abban a pillanatban mi minden lesz itt a fejében és szívében és milyen emberi kapcsolatokkal rendelkezik majd…”
Letöltöttem a beszélgetést, próbáld meg Neo helyzetéből tekintve meghallgatni:
