Skip to content

Ritmus

Tegnap kicsit más útvonalon sétáltunk vissza az erdőből és egy olyan orgonabokorral találkoztam, amire nem emlékeztem. Október végén mi érdekes lehet egy télváró orgonán? Semmiképp nem az, amivel ő rászolgált a figyelmünkre. Az illatfelhő és a látvány teljesen megzavart:

Három nap múlva halottak napja. Az ország és minden média halloween tökökkel telített. De már a karácsonyi ajándékvásárlásra is buzdít, az az elviselhetetlen zöld manó a reklámban. (Az autórádióba nem tudok reklámblokkolót tenni.)

Az egész földi élet a ritmikusságra, az ismétlődésre épül. Ahogy a föld forgása kiszámíthatóvá teszi a nappalok és éjszakák egymást követő periódusait, úgy a nap körüli keringés is pontosan érezhető az évszakok menetrendjén. Bár az élet maga a változás, mi mégis a folyamatosságot, a kiszámíthatóságot keressük. Attól érzem biztonságban és a helyemen magam, ha számíthatok a bekövetkezendő eseményre. Ha hallom a zenét, és a lábam automatikusan veri a ritmust és a boldogsághormon egy picit rátermel, amikor a nagydob a következő tizedmásodpercben is pont akkor szólal meg, amikor a talpam odacsap a földhöz. Ez a ritmus tart életben minket. Nem is kell tovább keresgélni, itt van mindjárt a szív. Amit én pont úgy képzelek el, mint egy matracpumpát. A szelepek működése és a tömlő nyomkodása a levegőt ritmikusan egy irányba hajtja, pont úgy, ahogy a szív a vérkeringés motorja.

Mivel most voltunk babaelsősegély tanfolyamon, nem tudok nem kitérni egyik kedvencemre:

De valójában az orgonáról kezdtem írni. Ami nincs a helyén. Kiesett a ritmusból. Nem mondom, hogy nem esett jól az illat, de hogy jön ez most ide?

Az összezavarodott bioritmus kirántja a biztos talajt az ember lába alól. A természettől már teljesen elrugaszkodott városi ember, a konstans fűtött-hűtött környezetében, a folyamatos mesterséges fényben már az éjszaka és nappal ritmusát is elveszíti, az évszakokról pedig már szinte semmi visszajelzést nem kap. A digitalizált társadalom ilyen szintű elrugaszkodása még inkább növeli a társadalmi szakadékot is. Az idősebb generáció nem tudja felvenni a ritmust, nem érti, nem érzi ennek a pörgésnek a ritmusát. A bécsi keringőn szocializálódott ember nem tudja hova helyezni Azahriah kakofóniáját. Talán ezt a bizonytalanságot is kihasználva találja meg a konzervativizmus magának azokat a magabiztosnak látszó vezetőket, akik régi világ biztos kapaszkodóit ígérik elveszett, defibrillátorra vágyó szavazóiknak.

1 thought on “Ritmus”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük